Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

hány példa: drajvajbernik „akinek három felesége van", pustjak „semmirekellő", jungac „fiatal fickó", susterke „suszter felesége", avromke „Ábris", tátinké „apuci" stb. Szláv melléknévi végződések kevésbé általánosak, de egyáltalán nem ritkák: -ske(r), -evate(r), -inke(r), -icke (r), -cik, pl. klejncik „nagyon kicsi", sejninke „(kicsi és) csinos", alticke „kedves és öreg". Néha a szláv kicsinyítőképző hozzájárulásával képzik a határozószót: stilicfcerhejt „egészen csendesen". Ami az igét illeti, közvetlen szláv átvétel kevés van: az -eve- képző (szláv -eva-, -ova-, -uva) használata elég gyakori: zaleven „sajnál", vö. or. zalovat', rateven „megvéd", vö. lengy. ratowac (< német retten). Viszonylag nagy azonban azon igéknek a száma, amelyek különböző módokon szláv mintát követnek. Főleg a következő négy változattal találkozunk: 1. szláv prefixum -f- szláv tő, 2. német prefixum + szláv tő, 3. szláv prefixum + német tő, és végül 4. német prefixum német tő, mely utóbbiban azonban a jelentésárnyalat szláv. Egyes jiddis igei prefixumok jelentése azonossá lesz egyes szláv igei prefixumokkal, és szemantikailag ekvivalens tövekkel kapcsolódnak, miközben olyan igéket képeznek, amelyek pontosan visszaadják a szláv mintákat. Néhány esetben az eredmény ekvivalens és azonos egy adott német formációval is, úgyhogy a jiddis igen pontos származása csakis nyelvészeti adatok alapján nem állapítható meg. A szláv befolyás kétségtelen jelenlétére példák: jiddis on-, = szl. na-, j. ojs-, = szl. vy-, j. iber-, = szl. pere-, pre-, prze-, j. f a(r)~, = szl. za-, j. tsu-, = or. pri-, ukr. pry-, lengy. przy- „egy kevéssé", j. tse(r)-, == szl. roz-, raz- stb. Példák: onarbetn zieh „fáradtra dolgozza magát", (vö. lengy. napracowac si^), iberbejtn zieh „egymásnak megbocsát", vö. lengy. przeprosic SÍQ, tsukemen (zieh) „egy kicsit megfésülködik", lengy. przyczesac (sí?) stb. A kicsinyítő forma szeretetét általában a jiddis a szlávból vette át: buch-bichl-bichr)le „könyv". A kétszeres kicsinyítés a németből hiányzik. Rendszeres, szabályos „augmentatív" alak a jiddisben nincs, de található (csakis a főnév és melléknév többesében) néhány nyom, amely hasonló a szláv gyakorlathoz: gantsene teg „egész nap", langene vochn ,,ho<szszú hetek", ahol az -ene fokozódó, növelő értelmű, vö. ukr. zdorovyj „egészséges", zdorovennyj „igen egészséges", sil'nyj „erős", sylennyj „nagyon erős"; hasonlóképpen főneveknél: ojgenes (< ojgn) „nagy szemek", fisenes (fis) „nagy lábak" stb.* A szláv kölcsönzések morfológiai eljárása nem vet fel különösebb problémát; a nyelvtani nem megmarad eredeti formájában, ha nem is mindig; a szláv szavak többese többnyire -s, -es: plejtse-plejtses „váll(ak)" (lengy. plecy); horb-horbes „pup(ok)", ukrán horby; bikes „bikák". Lehet, * Az augmentatív -en suffixumot megtaláljuk az igéknél is, de itt ez a suffixum középíelnémet eredetű. Vö. kín: klagenen, redenen, regenen — itt az ismétlődés jut kifejezésre. A héber gyökökben: hargenen, paskenen ugyanezzel a jelenséggel állunk szemben. A jiddisben azonban kifejlődött a nagyítá^ és erősítés árnyalata is. Pl.: chropn (szl. chrapet') „horkolni", de: chropenen „erősen horkol". Ez már nem német minta, hanem szláv hatás, ahol nyelvjárásokban az -an- képző szintén a cselekvés intenzitására utal: tolk-an-ut' „erősen lök". (L. J. Joffe, Der slaviáer element in jiddis, Yivo-bleter. 1935.) 264