Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

szerint egyes nyelvi tények hasonló vagy azonos formában jelen lehetnek több rendszerben egyidejűleg, és ez éppen a rendszer lényege. Mi célkitűzésünknek megfelelően csak a szláv elemek hatásával foglalkozunk részletesebben e dolgozatban. A szláv hatás főleg a jiddis szókincsében érződik, de tagadhatatlanul megvan a fonológiában, alaktanban és mondattanban egyaránt. Munkánk Fonológia c. fejezete a magánhangzók, mássalhangzók, az intonáció és hangsúly problémáival foglalkozik. Ügy látszik, a jiddis általában nem ismer olyan nyílt—zárt vagy rövid—hosszú hangtani megkülönböztetést a magánhangzóknál, mint a középfelnémet a-a, e-é, i-i, o-ö, u-ü, a-ae, ö-oe, ü-iu sablon. A magánhangzók kvantitásbeli különbsége az északkeleti (Litvánia és Beloruszija dialektusa) és a délkeleti (Ukrajna, Románia) jiddis dialektus jó részében küszöbölődött ki és a szláv befolyás kézenfekvőnek látszik. Érdekes azonban, hogy Litvánia területén megvan a magánhangzók kvantitásbeli különbsége, míg a litván jiddisben — mint említettük —• ez nincs meg, sőt a középjiddisben is van kvantitás, holott a koterritoriális lengyelben nincs. Persze ezzel szemben az is igaz, hogy a belorusz jiddisben sincs kvantitásbeli különbség, mint ahogyan kiküszöbölődött az a belorusz nyelvből is. Mennyiségi különbséget csakis a déli nyelvjárásban és csakis a következő három magánhangzóra vonatkozóan találunk: a-a, i-i, u-u. Szláv hatás a jiddisben a delabializáció is. Az oroszban és a többi szláv nyelvben (pl. az ukránban) szinte alig van meg a labializált eu, ö, ü hang, mint a németben. Ezek a hangok hiányzanak a mai jiddisből is, a legtöbb esetben ej, e, illetve i(y) helyettesíti őket. Általános vélemény szerint a XVI. század végén kezdődött el a jiddisben a delabializáció. A jiddis magánhangzóknak szláv értékük van, azaz mindig nyitottak: -e- mindig (£), -o- mindig jellegzetesen nem-germán akusztikai effektus; a középfelnémet rövid -i- és a régi jiddis -u- (kfn u, o) a déli nyelvjárásokban y(i)-nek kiejtve, azzal az értékkel, amellyel a hang inkább az ukránban és a lengyelben rendelkezik, mint az oroszban, azaz egy bizonyos e-szerű effektussal. A belorusz jiddisben a pretonális o átalakulását a-vá a koterritoriális szláv nyelvnek tulajdonítják. Pl. akórst < okorst (nyomatékosító partikula a felszólító mód után); chalile < cholile ,.isten ments". A déli nyelvjárás o > u változását (északi: dos, vos, déli: dus, vus „az, amely") egyöntetűen a szláv befolyásnak tulajdonítják a kutatók azon az alapon, hogy a lengyel o (< szláv o) kiejtése (u). A lengyel nazálisok: 4 a jiddisben úgy maradnak meg, hogy regresszív asszimiláció következtében labiális mássalhangzó előtt „m", más mássalhangzó előtt pedig ,,n" betoldást kapnak. Az [a] magánhangzós elemét e vagy o, az [e] magánhangzós elemét az e hang adja vissza: jiddis clemb < lengy. d^b, jiddis trombi < lengy. tr^ba, j. pempik < lengy. pepek, j. lonke < lengy. laka stb. Az egyetlen új magánhangzó, amellyel a szláv hozzájárult a jiddishez, az ukrán típusú ,,y" átvétele, legalábbis a déli, de valószínűleg az északi változatban is. 17* 263