Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

a zsidókat a németek nyelvileg közvetlen a megérkezésük után elnyelhették, asszimilálhatták volna. Ehelyett azonban egy olyan nyelvkeveredés következett be, amelyben a nem német elemek nagyon kiemelkedő szerepet játszottak. Azonban a szeparatizmus különböző időpontokban különböző dolgokat jelent és ebben a vonatkozásban a XVIII. századot kell tekintenünk a nagy határkőnek. Ami a XVIII. sz. előtt a zsidókat elkülönítette környezetüktől, az a vallásuk volt, amely fogalmat a legszélesebb értelemben kell felfognunk, úgy, mint a gondolkodásnak és az életmódnak egy bizonyos formáját. Abban az időben a zsidóknak egy „nem vallásos zsidó" alcsoportja egyfajta contradictio in adiecio lett volna. Nem mintha a zsidók mentesek lettek volna a világi dolgok iránti érdeklődéstől, azonban rendszerint mindennek volt valami vallási vonatkozása náluk. Ezért a hagyományos jiddis irodalomban még a szórakoztató regény legrangosabb művei is azt célozták, hogy morálisan neveljék a nagyközönséget. Maga a nyelv is visszatükrözi ezt a különleges művelődési tendenciát. A jiddis nyelv elsősorban egy „nem keresztény" közösség nyelvi eszköze volt. Ezért a hagyományos jiddisnek éppúgy, mint a hagyományos hébernek nem volt szüksége bizonyos terminusokra, és nem is voltak meg benne pl. a következő szavak: megváltó, üdvösség, erény, bűn, eredendő bűn és hasonlóak, amelyeknek azonban minden „keresztény" nyelvben meg kellett lenniük. De ami még súlyosabban esik a latba, az az a tény, hogy a jiddis közmondások, metaforák, idiómák stb. igen nagy mértékben zsidó vallási terminusokba vannak beágyazva: mint bármilyen más nyelvben, a hagyományos frazeológia a nyelvközösség fogalmi és anyagi világát tükrözi vissza. Már a XIX. sz. elején is, a kelet-európai zsidóság kezdett eltávolodni attól, amit népközösségnek lehetne nevezni, és a XIX. században egy osztálytársadalom alakját öltötte magára. Ennek volt a következménye, hogy egy erős világi szektor tűnt fel, amelynek a tagjai, összhangban a növekvő nacionalizmus irányzatával Európa nagy részén, a zsidókat külön etnikai csoportnak tekintették, amelynek közös nyelve, útja és történeti tapasztalata van. Az irodalom, a kereskedelem, a nevelési és politikai szervezetek, az iskolarendszerek, amelyek az új kulturális és társadalmi törekvések eredményeképpen keletkeztek, nagymértékben elütöttek a régi rendszer vallásilag színezett eszméitől és viselkedési módjaitól. Néha teljesen ellentétesek voltak a zsidó hagyományokkal. Azonban egyidejűleg a hagyományos szektor is tovább létezett, tehát nem volt teljes törés a folytonosságban, hanem inkább egymás mellett élt két, kulturálisan differenciált világ. Könnyű belátni, hogy mennyire kitágult a nyelv látóköre a világi szektor kiegészülésével. Az új fogalmak tömege miatt új szavakra volt szükség, és érdemes megvizsgálni, hogy a szókincs melyik részét kölcsönözte a nyelv kívülről és melyiket úgy, hogy felhasználta az érvényes szóképzési eszközöket. Az új körülményeknek megfelelőn nagy változások mentek végbe a jiddis frazeológiájában is. Régi és új elemek keverednek benne, melyeket ki-ki a maga gondolkodásmódja szerint használ fel. 17* 259