Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

ben sem tudta azt produkálni, amit a nyugati országok nagytőkései. A meglehetősen későn kialakuló hazai burzsoázia pozícióinak megszilárdítását csak a „történelmi arisztokrácia" segítségével képes biztosítani. Különösen megijedt az 1919-es forradalmaktól, és a munkássággal a „történelmi osztályokat" — mindenekelőtt a középosztályt — igyekszik szembeállítani. Ezzel a lehető legkényelmesebb megoldással, illetve ennek következtében kialakított nevelési koncepcióval saját érdekeinek végrehajtásához szükséges feladatok „legkényesebb" részétől szabadul meg, hiszen a fennálló helyzetet igazoló elméleteket is megfogalmazzák helyette a „történelmi értelmiség" vezetői. Ezzel a magyar burzsoázia lemond arról, hogy érdekeinek, pontosabban a termelés magasabb színvonalának megfelelő modern tudományos nevelési rendszer váltsa fel a régi, egyoldalú, humanisztikus, impraktikus koncepciót. Egyetért azzal, hogy nem tudományos és gyakorlati szempontból magasabban képzett munkaerő, hanem „jól nevelt" munkásréteg álljon rendelkezésére. A fönt említett követelmény nemcsak arról gondoskodik, hogy a társadalmi megosztottságot fenntartsa, hanem arról is, hogy a felnövekvő ifjúságot a hazai imperializmus céljainak és igényeinek megfelelően nevelje. Az imperializmus nálunk egyébként sem volt kényes természetű. Minden elméletet elfogadott, amely nem ellene irányult. így kerülhetett sor 1920 után a „keresztény nemzeti eszmény" meghirdetésére és ennek a nevelés központjába való állítására [24]. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy a kereszténység a vakhitet, az engedelmességet, a fegyelmezettséget, a inemzeti pedig az irredentizmust, a sovinizmust és a revansra való felkészítést szolgálja. A kor vezető kultúrpolitikusainak előadásából vagy tollából több ízben is találunk olyan megállapításokat, hogy a világháború után kívánatosnak mutatkozó nemzet-etikai szellemet a ,,keresztény morál" tartalmazza a legnagyobb mértékben és a leghatásosabb módon. S hogy mi ez a morál, arra egészen pontos választ ad Kornis Gyula, amikor kijelenti, hogy „a következő nemzedéket az önmegtagadás, odaadás, engedelmesség, fegyelem szelleme hassa át" [25]. Az egyén nem önmagáért van, hanem az egyén fölötti nemzetért, s ezért az individualisztikus nevelési eszményt háttérbe kell szorítani, és el kell érni, hogy az egyén a nemzet akaratszervezetébe beilleszkedjék. Ez a tény a nemzet tagjaitól nem több tudást, hanem feltétlen hitet követel; nem a napi élet gondjait, problémáit kell megoldania, hanem arra kell nevelni, hogy a jövőben majd jobb lesz. Lényegében Klebelsberg is ezekben jelöli meg a nevelés célját és fő feladatait. 1928 januárjában elmondott beszédében kifejti, hogy a nevelőmunkának a nacionalista szellemű törekvések mellett az aktivizmust, a munkaszeretetet, az egoisztikus irányzatokkal szemben az altruisztikus érzéseket kell ápolnia. Utal arra, hogy a neonacionalizmus szellemében történő nevelésnek demokratikus jellegűnek kell lennie, melyet úgy értelmez, hogy az iskolának kell megoldania a társadalmi ellentmondásokból származó ellentéteket. A gazdag ne nézze le a szegényt, a szegény pedig ne gyűlölje a gazdagot, hisz a nemzet minden tagjának, bármely réteghez tartozik is, egységes, közös feladata van: a trianoni igazságtalanság felszámolásáért folyó küzdelem aktív támogatása. Miután ez a „szebb jövő" ér25