Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

A jiddis alkotóelemeinek egybeolvadása elkezdődött, mihelyt az új nyelv kezdett kialakulni. Meglepő, hogy milyen gyorsan ment végbe az egybeolvadás folyamata már az ősjiddisben, tehát a XIII. sz. közepe előtt. Az így életre hívott új nyelv most már nemcsak szókincsében és szóképzésében, hanem — mint látni fogjuk — még a fonológiájában is eltér az alapnyelvtől. — Azok a fonémák, amelyek különböző alapnyelvekből kerültek a jiddisbe, az új beszédközegben teljesen átalakultak, és a korszak végén egy olyan fonémarendszer alakult ki, mely már csak a jiddisre voltjellemző. Miután különböző fonémák egybeolvadása más nyelvekben is megfigyelhető, a jiddis tanulmányozása általános nyelvészeti szempontból is hasznos lehet. Fontos adatokkal szolgálhat a nyelvi változások tipológiájához. Rajta keresztül vizsgálhatók a dialektusok kialakulásának idejére és módjára vonatkozó elméletek, és talán ami a legfontosabb — a bilingvizmus mechanizmusa. Egyébként az a régebbi megállapítás, hogy a jiddis német komponensei és a német dialektusok között rokoni kapcsolatok állnak fenn, némi módosításra szorul. Igaz. hogy sok német nyelvjárás hagyott nyomot a jiddisben, de alaposabb vizsgálatnál kiderül, hogy kivéve néhány kétes esetet, valamennyi az ún. felnémethez tartozik, azaz Dél- és Közép-Németország nyelvjárásaihoz. Amikor 1600 körül a jiddist egy területen beszélték az alnémettel és a hollanddal, azok egyáltalán nem gyakoroltak észrevehető hatást még a nyugat jiddisre sem, kivéve az egymással közvetlen kapcsolatban álló területeket. Ez a tény különösen meglepő, ha összehasonlítjuk a szlávnak a jiddisre gyakorolt hatásával egész KeletEurópában. Általános elvek alapján azt várnánk, hogy az alnémet és holland nyelv struktúrái mélyebb nyomokat hagyjanak a jiddisben a maguk nagyszámú német, bár felnémet komponenseikkel. Vajon a különbség egyszerűen annak a ténynek tudható be, hogy a szlávokkal való érintkezés néhány száz évvel előbb kezdődött el, avagy talán a kapcsolatok kiterjedése volt-e az extralingvisztikai okoknak megfelelően annyival nagyobb, hogy ellensúlyozta a szerkezeti széltszórtságot? Az a tény is fontos lehet, hogv a jiddis nyelvközösség, legalábbis a szláv országok egy részében, magába szívta az ún. knaani nyelv néhány változatát, a szláv zsidó megfelelőjét. Ezzel kapcsolatban nincs a tudósok közt egységes vélemény, annyi azonban bizonyos, hogy nem mindig a genetikai közelség az egyedüli, amely dönt egy nyelvi tény elfogadásában vagy visszautasításában. A jiddis számára a szláv nyelvekkel való találkozás következményei igen erősek es kitörölhetetlenek. A közép-jiddis korszaktól kezdve jiddis-szláv rokonságról beszélhetünk, mely túlmutat a terjedelmes szókölcsönzés keretein. Ez a rokonság megmutatkozik a kultúra több területén (a szokásokban, a közmondásokban, a népdalokban és népmesékben, a lakóházakban és az egyházi építészetben stb.), és természetesen a nyelvben is. A jiddisben számos fonéma eloszlása megváltozott és néhány új fonémával is bővült hangzórendszere. A nyelvjárási tarkaság az, amit joggal elvárhatunk egy olyan nyelv esetében, amely ilyen hatalmas területen terjedt el. De a jiddisre éppen az jellemző, hogy egy nagyon jól áttekinthető nyelvjárási rendszert fej258