Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

a) Alkalmas a népies élőbeszéd lassúbb, körülményesebb folyásának, érzékeltetésére. A széttördelt és az „eredeti" szólást, közmondást minden kétséget kizáróan azonosíthatjuk, mert a szövegben a szólás, közmondás minden alkotóeleme fellelhető: „Nagyon rosszul van a gazda? — AÍighanem közel jár már őkelme Földvárhoz. — Miféle Földvárhoz? — kiáltám az öreg fülébe. — Ahova mindnyájan eljutunk, én is, más is, még talán a tekintetes doktor úr is, deszkát árulni" [34], Az elmegy Földvárra deszkát árulni ('meghal') elemei közül csak az elmegy helyett áll annak eljut szinonimája, ez a szöveg tartalmából következik, és hangulatában nem változtatja meg a szólást. Beillesztésének módja olyan, hogy a mondat menetéből tökéletesen megérezzük a beszélő öreg paraszt belső nyugalmát. A következő két idézet széttördelt közmondásai is a népies előadásmód hiteles eszközei: „Isten úgy segéljen, nem viszlek vissza Rékásra, akármit csinálsz. Engedj már, Plutócskám. Légy te az okosabb" [35]. (Az okos enged.) Még több tréfás színezettel: „— Itt a kezem rá. — De ne legyen aztán disznóláb — jegyzé meg Korják" [36]. (Itt a kezem, nem disznóláb.) b) A könnyed társalgás ábrázolásának eszköze: „— Jaj, Klipi-Lipi — kiálta fel azután, elfordítva a fejét —, de szerencse, hogy már a puskapor föl van találva, mert maga, azt hiszem, sohasem találta volna fel" [37]. (Nem találta fel a puskaport.) c) A kor hamis, pátoszos társalgási hangját utánozza vele: „A vér csak vér, uram; sohasem válik vízzé. Akik egyforma vér vagyunk, egyformán érzünk" [38]. (A vér nem válik vízzé.) d) A szólás külön-külön megjelenő elemeit egész történetté, anekdotává kerekíti: „— Bort ivott ember kend, bátyám! Az beszél kendből most is. — Ha beszél is, ha nem is, az én dolgom az. Annyit pedig mondhatok, hogy ha beszél is, nem beszél több, mint egy icce. — Jójó! Elhiszem, hogy csak egy beszél, de hogy legalább három meg hallgat ..." [39], (A bor beszél belőle.) Ez az anekdota Mikszáthnak fiatal kori írása (A beszélő és a hallgató iccék); személytelensége, kerekdedsége népi eredetre, több generáció csiszoló munkájára mutat. Nagyon szellemes, de mintha a szólás nem teljesen a tartalom kedvéért került volna bele, hanem egy kissé öncélúan: az egész szöveget a szólás ötlete élteti. A kiforrott Mikszáth már nem élt ezzel a lehetőséggel. Egy adatom van még (szegedi újságíróskodása éveiből származik), amelyben az anekdota és a szólás ilyen közeli kapcsolatba kerül. A szöveg szellemessége ab238