Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

rikai nehézségek elé. De a Januaban a dologismeret lévén az elsődleges, a dolgokat, a tárgyakat megnevező nevek, a ,,teehnicum vocabulum"-ok magyar megfelelőinek felkutatásában és felhasználásában egyaránt jó munkát végzett Szilágyi Benjámin. Nem volt olyan nagy nyelvteremtő tehetsége, mint amit Apáczainál értékelhetünk, de jó és megbízható filológusként fordította le a Janua latin textusát. Fordítása elsősorban szótörténéti szempontból értékes forrásunk. A magyar szótári hagyomány lelkiismeretes felhasználása mellett, a népnyelvet is kiaknázza. Ebben a tekintetben Szikszai Fabriczius egyrészt forrása volt, másrészt éppen Szikszai példája nyomán még bátrabban merített a népnyelv szókincsének gazdag tárából, így Szilágyi Benjámin Janua-fordítása magyar nyelvének nyelvjárási vonásai is kitűnnek. Az alább felsorolt szavak — a mai nyelvhasználatunkhoz is viszonyítva (vö. Derne: MNy. 56: 21.) — sajátosan nyelvjárási elemként kerüle tek be a magyar Januaba: zuháj (a sebes eso zuhájjal esik), kopácsolék, butko (héj, a kopácsolék ját, butkóját, héját elvesse), szék bél [kiknek széki béli) vagyon], szityo (a' gyékényen kákából, szityóból), amelyben pálikák nevelkednek . . .); mony (a' madarak . . . monyokat toynak ... a tojomány [?!] fejéret és székit el-reytik), pise ('madárfi'), galambúg, galambos (a 'hol a' galambok neveltetnek, galamb-háznak galambosnak, gaJambúgnak hívattatik), libocz (bibicz), csikmák, kabola (katzola, kancza ló), hidas (komp), zayda, butyor, gunyha, kurta suba, rokolya ('nyári gyenge c e szoknya'), umog, pendely, vehem ('pullus', 'csikó', 'csitkó'), lyuki (a kis c ember: emberke, emberecske, lyuki ember, törpe, kuták (kis ember); czibertes (horgas lábú), kandics (félszemű) stb., stb. A magyar népi betegségnevek kutatásában is segítséget nyújt a Janua e tárgy- és fogalomkörbe tartozó szavaival. Ebből a szempontból figyelemre méltó pl. ez a részlet: ,,Az alól meg-evesedett (vö. Szikszai: e c e e e eresvar) fokely, mindon folszakasztatik, ev (rútság) torot vér és genyetség e c e c foly ki: a hússal egyben tekeredet (gyúlt) és oszve nott evbol penig apro merigy (vaktetém) lészen." Az újabb, az 1700-as évekbeli kiadásokban a túr szó helyett a tályog e c e e szót, a torot vér jelzős szerkezet helyett a megsült vér található: ,,Midőn a folyó dagadás (tálgyú) [Apáczai is használta e szót! Vö. még Magyar Tájszótár: tálgyu: Erdély és a Tisza mell.; (fakadék) (Az újabb kiadásokc c ban: tályog, fakadék)] oszve megyen varral (kemény bőrrel) bé-burittatik, meg cser epesedik . . . stb., stb. Az sem véletlen, hogy a szótörténet, a nyelvjárástörténet kutatói gyakran idézik a Janua magyar nyelvi adatait, de sok esetben nem az eredeti kiadások nyomán — sokszor nem is jelzik, melyik kiadásról van szó —, hanem csak a NySz feldolgozása alapján, pedig e szótár munkatársai 229