Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

szerei is gyökeret vertek hazánkban is, s a gyulafehérvári, váradi, pataki professzorok (köztük Alsted, Bisterfeld, Szilágyi Benjámin, Tolnai, Veresegyházi, Tsaholczi, Bihari, Piscator stb.) korán eljutottak annak a felismeréséig, hogy Comeniustól is kívánt anyanyelvi (magyar nyelvi) fordításra is szükség van. Ezt az igényt elégítette ki Szilágyi Benjámin István, akinek Kiss Áron nagyon találó és igaz szavaival élve: ,,igen jó magyarsággal való Janua-fordítása" 1643-ban jelent meg (Janua Linguae Latinae reserata aurea. Sive Seminarium Linguae Latináé et Scientiarum omnium... in usum Scholae Varadiensis... in Hungaricam linguam translata Per Stephanum Beniamini Szilágyi, ejusdem Scholae Rectorem Varadini, 1643. [Vö. RMK. I. 324, (749). II. 178. (637), Bakos: I. 1066. a bártfai kiadás: 1643. (Vö. róla: RMK. II. 171 (614). M. Könyvszemle, 1879. 27—33, Bakos: I. 904.)] Szilágyi Benjámin — aki különben Alsted tanítványa volt a gyulafehérvári kollégiumban — a váradi iskola rektori tisztét látta el akkor, amikor a Januát lefordítja. Később Patakön lesz rektor (1645—47), s Comenius Patakra való meghívásának egyik következetes és lelkes támogatója. S amikor Comenius Patakra került, Szilágyi Benjámin — bár már nem tanít a pataki kollégiumban, a szomszédos Üjhelyben tevékenykedik — mégis segíti Comeniust, elsősorban éppen a latin—magyar nyelvű tankönyvek előkészítő munkájában. Erről maga Comenius is elismerően nyilatkozott 1651. febr. 8-án kelt beszéde ajánló soraiban (De reperta ad Authores Latinos . . . via), megemlítve azt is, hogy Szilágyi Benjámin — éppen Janua-fordítása révén — a latin—magyar tankönyvek készítésében ,már dicséretesen működött férfiú" (ante jam cum laude versato). A pataki tankönyvek (a Vestibulum, a Janua, a Lexicon Januale) magyar nyelvi értelmezésében a gondos átnézés, a ,,simítás" (lima) szerepét vállalja, illetőleg végzi el, Comenius és a magyar munkatársak teljes megelégedésére. Hogy a magyar nyelv valóban alkalmas a tanítási nyelv szerepére, Szilágyi Benjámin is bebizonyította, éppen Janua-fordításában. A latin szöveg mondanivalóját nemcsak „tartalmában" adja vissza, hanem a pontos-, a hiteles fordítás magyar nyelve a latin megfelelőnek a nyelvi formákban, szókészletben, mondatfűzésben stb. egyaránt egyenlő értékű társa, kísérője. 1643 óta újra és újra kiadják ezt a fordítást. Az újabb fordításra ui. senki sem vállalkozik, s ez a tény is azt bizonyítja, hogy Szilágyi Benjámin sikeres fordítását nyújtja a latin Januának. Az első kiadás tanúsága szerint „juxta Belgarum editionem Postremam accuratam et auctam" kiadást használta textusának. A későbbi kiadásokban is egyáltalában nem, vagy alig változik a magyar szöveg nyelve (szókészlete, mondatalkotási módja, helyesírása stb.). illetőleg, hogy milyen értékű és mértékű a változás, álljon itt példának néhány szövegrészlet.. e e e 1643 (Bartphae): VIII. A' Foldrol: A' Fold szine néhol nedves avagy e j' e vizenyős (ingoványos, poj vány, soppedekes), lápos és Sombokos, néhol e c e e száraz és koszikiás; — 1673 (Slaudiopoli): VIII. A' Foldrol: A' fold színe 221