Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)
Mindjárt az elején meg kell jegyezni, hogy a tervezett változtatások nem valamiféle korszerű, esetleg demokratikus intézkedések bevezetésére irányulnak. Mindössze a régi elmélet és gyakorlat olyan jellegű toldozgatására kerül sor, mely az addig is (1919 előtti) korszerűtlen, reakciós, arisztokratikus iskolarendszert még korszerűtlenebbé, reakciósabbá tette. Az „új szellemű" nevelőmunkára való áttérés mindenesetre kezdetét veszi már a húszas évek elején, s mindazt, ami a pedagógia területén szervezeti, tartalmi és metodikai vonatkozásban történt, Klebelsberg kultuszminiszter 1928 januárjában tartott, úgynevezett „szózatában" a neonacionalizmus pedagógiája címen foglalta össze [6]. Néhány elméleti probléma Az ellenforradalmi rendszernek a húszas évek elején kiadott intézkedéseit vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy ezek elsősorban közoktatás- és neveléspolitikai jellegűek. Neveléselméleti, vagy nevelésfilozófiai elméieti tevékenységgel csak jóval később találkozunk. Ennek okait a következőkben lehetne nagyon röviden összefoglalni. Az ellenforradalmi rendszer — amint erre már korábban utalás történt — sem szervezeti, sem tartalmi vonatkozásban nem kívánt lényeges változtatásokat végrehajtani. Még kevésbé tartották szükségesnek a háború előtti nevelőmunka elméleti alapjait adó értékelméleti idealizmus elvi koncepciójának megváltoztatását. Később azonban, a bevezetett és végrehajtott, sőt egyre reakciósabb jelleget öltő közoktatás- és neveléspolitikai intézkedések elméleti igazolása mind szükségesebbé válik. Ezért a húszas évek közepén már találkozunk olyan filozófiai jellegű neveléselméleti értekezésekkel, melyek egyértelműen utalnak arra, hogy a nevelés- és oktatáspolitikában, annak szervezeti megoldásaiban már nem nyújt kielégítő elvi támaszt az ún. „régi" ideológia. Változtatni kell tehát annak néhány alaptételén. Ez a változtatás egyfelől az amúgy is konzervatív és reakciós ideológiát még jobban eltorzítja, másfelől tipikus példáját adja annak is, hogyan teremtenek egy meglevő reakciós közoktatás- és neveléspolitikához annak tételeit utólag igazoló elméletet? Mielőtt ennek az elméletnek néhány sajátosságát vizsgálnánk, nagyon vázlatosan át kell tekintenünk azokat a legfontosabb közoktatás- és neveléspolitikai intézkedéseket, amelyeket a rendszer mint újításokat bevezetett, és amelyek indokolták a fent említett elméleti tevékenység kibontakozását. A közoktatás-politikai intézkedések jellege A népoktatás Szervezeti vonatkozásait tekintve a népiskola, egyáltalán a népnevelés területén minden maradt a régiben. Az 1919. 4507 ein. sz. rendelet lényegében minden vonatkozásban visszaállítja az 1919 előtti állapotokat. 1921-ben a nemzetgyűlés napirendre tűzi a népoktatási törvény megtár20