Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)
a Tantervet, különösen annak utasításait vagy például a Rendtartást nem tanulmányozták kellő alapossággal. Ez a kritika helytálló is volt. A probléma főképpen onnan eredt, hof*v a didaktikai előadások és szemináriumi gyakorlatok keretében erre a neveléstudományi tanszéknek a szűk időkeretben alig volt lehetősége, a szaktárgyi metodikák főiskolai oktatóinak pedig — vizsgakötelezettség híján — nem volt módjuk a számonkérésre. Mivel a jelölteknek ezekről a kérdésekről csak tanulmányaik befejezésekor, az államvizsgán kellett beszámolniuk, többségük úgy kezdte meg a IV. évfolyamon a tanítási gyakorlatait, hogy a hónapokkal előbb tanult anyagot rendszeresen nem ismételte át, mert hiszen vizsga vagy beszámolási kötelezettség nem kényszerítette erre . . . Ezt a hibaforrást szünteti meg az a miniszteri rendelkezés, amely most már előírja, hogy a jelölt a tanítási gyakorlatok megkezdése előtt vizsgát tegyen a szaktárgyi metodikából, amelynek szerves része a reformdokumentumok ismerete. Miután — a jelzések alapján — ennek szükségességét magunk is beláttuk, a saját hatáskörünkben már a rendelkezés előtt is gondoskodtunk róla, hogy egyetlenegy hallgató se hagyhassa el főiskolánkat anélkül, hogy ne adna számot szaktárgya tantervi anyagának és utasítási részének ismeretéből. Hasonlóképpen gondoskodunk arról is, hogy legalább az iskolaszervezettan keretében megismerjék a Rendtartás legfontosabb fejezeteit. Metodikai tanulmányaik és gyakorlati kiképzésük során viszont már nem csupán megismerik, hanem rendszeresen használják is az összes reformtankönyvet. A korszerű oktatási eszközök és módszerek megismertetése és alkalmazása Régebben végzett hallgatóink oktató-nevelő munkájával kapcsolatban szórványosan felmerült az a jogos kifogás is, hogy pedagógiai tudásuk elméleti jellegű, oktató-nevelő munkájukat pedig bizonyos fokú konzervatívizmus jellemzi. Nem ismerik eléggé a legújabb módszerjavító törekvéseket, az oktatási folyamat korszerűsítésére vonatkozó szakirodalmat, nem eléggé tájékozottak például a programozott oktatás elméleti és gyakorlati kérdéseiben. Általában a megszokott, járt utat, az egyszerű, szinte sablonos, receptszerű megoldásokat keresik és alkalmazzák. A kritikát — amely, ismételjük, csupán a hallgatók egy töredékére vonatkozott —• jogosnak tartjuk. A kifogásolt tények fő oka a nagyrészt teljesen elavult és koordinálatlan főiskolai jegyzetekre, másrészt főiskolai könyvtárunk néhány év előtti súlyos hiányosságaira vezethető vissza. A hibák kiküszöbölése érdekében a minisztérium a maga részéről már eleve intézkedett: valamennyi pszichológiai és pedagógiai stúdiumhoz — beleértve a szakmódszertanokat is — korszerű, új tankönyveket írat, amelyeket tartalom, terminológia, módszer és szerkesztési elvek tekintetében összehangoltat. Az új tankönyvek megjelenéséig azonban mi magunk is biztosítottuk 92