Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

Köztudott, hogy bizonyos években pl. a Lymantria dispar L. hernyója a kizöldült fáknak a lombját nagy területeken tarra rágja. Ezzel igen nagy károkat okoz. Ha a pusztítására alkalmazott idegmérgek és az idegrendszerrel kapcsolatos vizsgálatok között újabb összefüggéseket sikerül majd meglátnunk, eljöhet az idő, amikor még eredményesebben tudjuk felvenni a harcot ellene és más különböző kártevő hernyók, vagy azok imágói ellen. A rovarok idegrendszerének a kutatása — be kell vallanunk — Magyarországon eléggé elmaradott. Pedig a bevezetőben vázolt körülmények is indokolják, hogy több gondot fordítsunk erre a kutatási területre. Nálunk csak Ábrahám A-, továbbá iskolája és Steinmann H. azok, akik kimagasló eredményeket értek el a rovarok idegrendszerének a kutatásában. Ábrahám professzor a rovarok, elsősorban a Dytiscus marginalis L. idegrendszerének citológiai, hisztológiai, hisztokémiai és elektronmikroszkópos vizsgálatával foglalkozik. Steinmann Henrik az egyenesszárnyú rovarok (Orthoptera) idegrendszerének összehasonlító anatómiai vizsgálatát végezte el. A lepkék és hernyók idegrendszerének tanulmányozásával hazai kutatók nem foglalkoztak és nem is foglalkoznak- Külföldi kutatók közül Peterson (1912) volt az, aki először írta le a Protoparce Carolina lárvájának idegrendszerét. Ugyanebben az évben Duporte (1912) a Sphida obliqua idegrendszeréről írt. Ezután Swine (1920) vizsgálta meg a Sthenopis thule hernyójának az idegrendszerét. Utána Hilleman (1933) a Papalio polyxenes idegrendszeréről közölt tanulmányt. Később ilyen irányú vizsgálatot végzett még Chattoraj (1955) és Sriwastava (1958), aki a Leucinodes orbonalis Guen. (Lepidoptera, Pyraustidae) kifejlett lárvája idegrendszerének morfológiáját ismertette. Anyag és módszer A boncolásra felhasznált, teljesen kifej]ett hernyókat április végén és május elején gyűjtöttem. A gyűjtés idején a hernyók nagy inváziója volt tapasztalható. Ezért gyűjtésük nem okozott nehézséget. A hernyók kerti szilvafáról (Prunus domestica) kerültek a gyűjtőüvegbe, de nem a lombok közül, hanem a fák levéltelen ágairól és törzseiről. Ezek a példányok már nem táplálkoztak, minden bizonnyal a bebábozódás stádiumához voltak közel. A lárvákat a gyűjtés helyén ecetéterrel kábítottam el. majd kb- fél óra múlva 50 százalékos etilalkoholba helyeztem azokat. Másnap az anyagot 60, majd a következő napon 70 és 80 százalékos alkoholba tettem. A 80 százalékos alkoholból a lárvák testüregébe is fecskendeztem be, s így tároltam az anyagot hónapokon keresztül, a feldolgozásig. Több példánynak a testét felemagasságánál körbe vágtam, s a dorsalis részt eltávolítottam, a ventralis részt pedig — mely a hasdúcláncot és a fejet is tartalmazta — 80 százalékos alkoholba helyeztem. Ezáltal az idegrendszer gyorsabb konzerválását értem el. Az idegrendszer megismeréséhez 32 db hernyót vizsgáltam meg. Az idegrendszer helyzetéről a testen belül és azon kívül is stereomikroszkópos vizsgálattal győződtem meg. Az idegrendszer kiboncolását mindig víz 454