Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

semmi kihatása, minthogy az önrendelkezési jognak e részleges és felemás elismerését is azonnal visszavonta, s korábbi álláspontjára helyezkedett vissza, s „rendithetetlen elv"-ként hangoztatta, hogy a „territoriális integritás" és a „politikai egység" határán túlmenni nem kíván, ezt a „nemzetiségi kérdések elintézésénél szentnek és sérthetetlennek kell tekinteni." Ehhez viszont nyomban hozzáfűzte: „Ezen határon belül mindent a nemzetiségi igényeknek, mit csak az igazság követelhet, a méltányosság kívánhat, s testvér a testvértől, honpolgár a honpolgártársától igénybe vehet" [45]. Nem kíván tehát további dokumentációt annak igazolása, hogy Kossuth nemzetiségpolitikai rendszerére valójában a nemzetiségi igényeknek az önrendelkezés kizárásával történő kielégítésének elve nyomta rá a bélyeget. Miután a terv elutasításban, sőt ellenséges fogadtatásban részesült, a kérdést az 1851. évi alkotmánytervben lefektetett elvek alapján, államszövetség létrehozása nélkül is megoldhatónak tartotta, ha Magyarország független és szabad, ha magyar részről „őszinte, igazságos testvériség" nyilatkozik meg a nemzetiségek jogos követelései iránt, és ha azok az államterületi egység alapjára helyezkednek [46]. Nem kis fontosságú annak felvetése, hogy vajon Kossuth koncepciója tartalmazta-e a nemzetiségi igények kielégítését. Szabadjon egy utalás erejéig erre is kitérnünk. Ha Kossuth álláspontját a nemzetiségek leghaladóbb és legkövetkezetesebb képviselőinek nézeteivel, így pl. Balcescuéval vetjük egybe, úgy határozott igennel nem válaszolhatunk, mivel ezek már az önrendelkezési jog elismerése alapján keresték és sürgették a megoldást. Ha viszont a nemzetiségek hazai képviselőinek elgondolásait vesszük alapul, s Kossuth nézeteit pl. a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában 1868-ban előterjesztett kisebbségi javaslat [47] tükrében veszszük szemügyre, úgy azt kell mondanunk, hogy a nemzetiségiek igényei Kossuth elvei alapján teljes kielégítéshez juthattak volna. Bár az említett 1868. évi javaslatról meg kell jegyeznünk, hogy azt a nemzetiségi képviselők hátrányos helyzetben fogalmazták, bátran állíthatjuk, hogy Kossuth programja azon jóval túlmenő igények kielégítésére is alkalmas lett volna. Összegezve tehát: Kossuth a nemzetiségi kérdésben megoldásra váró feladatokat a korabeli nemzeti mozgalmak és törekvések tekintetbe vétele alapján fogalmazta meg. A megoldás útját általa nemzetnek elismert közösség követelései esetén az önrendelkezés jogának megadásában, nemzetiségi igények esetén a követeléseknek az önrendelkezés jogának megadása nélkül történő elismerésében és teljesítésében határozta meg. Bár az utókor Kossuthnak szemére vetheti, hogy távol tartotta magát attól, hogy a nemzetiségek önrendelkezés jogát elismerje, s végeredményében nacionalista alapon kereste a megoldás útjait és lehetőségeit, a demokratizmust és megértést azonban, amellyel a Duna-táj népeinek törekvéseihez közeledett, „valamennyiök számára" „mosolygó jövő"-t álmodva [48], legszebb demokratikus hagyományaink között tarthatjuk számon. 415