Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

,.amelyek az ország községeiben . . . divatosak", az alkotmányterv alapján kimondatlanul is világos, hogy a nemzetiségi érdek ezen a fokon sem sikkad el. Az alkotmányterv ugyanis kétkamrás törvényhozást vesz tervbe, a képviselőházat, melyet népképviseleti alapon választanak, és a tanácsot, melynek tagjait a megyék küldik ki. Az ismertetett községi és megyei autonómia alapján világos, hogy a nemzetiségi képviselet e helyeken is éppoly biztosított, mint a községek és megyék esetében. A fegyveres erőre nézve kifejti az alkotmánytervezet, hogy a nemzetiséget e tekintetben is érvényesíteni kívánja, s a zászlóaljak felállítása a nemzetiségi hovatartozás figyelembe vétele alapján történik [27]. Az alkotmánytervhez három függelék kapcsolódik. Az első Horvátországról szólva, Kossuth régi meggyőződésének megfelelően, elismeri a horvátok önrendelkezési jogát. A második Erdéllyel kapcsolatosan arra mutat rá, hogy miután Erdély Magyarország szerves része, s Erdély lakossága ,,nem képez tömör és magában, elzárt nemzetet", itt az alkotmánytervben ismertetett elvek alkalmazásával autonómia biztosítandó a szászok, székelyek számára, a románság nemzetiségi érdekei pedig kielégítéshez jutnak a megyei és községi autonómia szervezete révén, továbbá az országgyűlési képviselet útján. A harmadik a szerbekről szólva hangsúlyozza, hogy nemzetiségi érdekeik szintén érvényre jutnak az alkotmányterv elvei szerint, minthogy így „nemzetiségük társadalmi egysége, egy vajda választása, egyházuk független igazgatása, egyházi fejők szabad választása" „nyelvök szabad használata a községek és megyék igazgatása körében, s a vele élhetés joga ... az országgyűlésen" lesz az eredmény, amit elnyernek [28], Az alkotmány tervet értékelve nem hallgatjuk el, hogy Kossuth ezúttal sem jutott el a nemzetiségek önrendelkezési jogának elismeréséig, s a kérdés ilyen alapon való rendezéséig. Míg a nemzetek e jogát minden fenntartás nélkül ismerte el, hangsúlyozva, hogy a nemzeteknek „minden időben, minden körülmények közt" joguk van a függetlenséghez, minthogy enélkül „a szó igazi értelmében még maga a nemzeti lét is lehetetlen" [29], addig a nemzetiségek ilyen jogállását elismerni megtorpant. Megmaradt lényegében azon állásponton, amit pár évvel az alkotmánytervezet keletkezése után így fejezett ki: „Nemzetiség természeti minőség, társadalmi érdek, mely helyet kérhet magának a többi társas érdekek között az államban,- de nem az állam fölött, nem az állam érdekeivel ellentétben" [30]. Jól ismerjük, hogy Kossuth e felfogása mögött a történeti Magyarország területi egységének gondolata állott meghatározó tényezőként, amellett a kor felfogására is joggal utalhatunk, hiszen területi állományát, határait minden állam féltékenyen védte, s önként egyetlen nemzet képviselője járult hozzá területei átengedéséhez. Nem kérhetjük hát Kossuthtól számon, hogy 1851-ben nem tette magáévá azt az álláspontot, amelyet a nemzetiségi mozgalmak körében is csak azok leghaladóbb, legkövetkezetesebben nacionalista képviselői vallottak magukénak. Azonban korban, történeti körülményekben gondolkodva, véleményünk szerint nagyra kell értékelni azt a lépést, amit Kossuth az alkotmányterv megalkotásával tett meg. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Kossuthnak, aki itthon és külföldön a magyar nacionalizmus egyik reprezentánsának és 412