Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

demokráciáról és szabadságról csak akkor lehet beszélni, ha a demokratikus polgári szabadságjogok rendszerét a nemzeti kisebbségek szabadságjogainak rendszere teszi teljessé, ha a jogalkotás gondol a kisebbségek igényeire, lehetővé teszi számukra, hegy egyenként és összesen munkálkodhassanak „nemzetiségük fejlesztésé"~n és ,,biztosításá"-n, még akkor is, ha önálló településterületet nem alkotnak, szétszórtan, mások közé „bevegyített''-en élnek [17]. E felismerés nyomán világossá vált előtte, hogy a nemzetiségi kérdés demokratikus rendezésének elvi alapja csakis annak elismerése lehet, amit jó másfél évtizeddel később „A nemzetiségi kérdés kapcsolatban a közösügyi munkálattal" című, az alkotmányterv gondolataihoz visszatérő, s egyben annak gondolatrendszerét is világosabbá tevő cikkében „nemzetiségi érdekek"-n.ek nevezett, s amelyeknek létjogosultságát ezután sohasem szűnt meg hangsúlyozni [18]. Tekintve, hogy Kossuth rendszerében épp a nemzetiségi érdekek létjogának elismerése volt az az alap, amelyből a továbbiak folytak, fontos tisztáznunk, hogy valójában mit értett nemzetiségi érdekeken. Az alkotmányterv és az idézett cikk fejtegetéseit egybevetve az a végeredmény látszik levonhatónak, hogy ezen a nemzetiség, a nemzetiségi kultúra ápolását, a nyelvhasználatot, a nemzetiségi egyház igazgatását, a „nemzeties tanügyet", valamint azokat az „erkölcsi érdekeket" értette, „melyeknek összessége nemzetiségnek neveztetik" [19]. Mindezek alapján határozott képe alakult ki a nemzetiségek jogállását illetően is. Elismerte a nemzetiségi érdekek védelméhez való jogot, a védelem biztosítására történő szervezkedés jogát, a nemzetiségi érdekek körébe tartozó ügyek autonóm intézésének jogát, valamint helyet adott annak, hogy a nemzetiségi érdekek mind a magán-, mind a társadalmi, mind pedig az állami élet síkján a legmesszebbmenően juthassanak érvényre [20]. A fentiek alapján világos és határozott koncepciója alakult ki a kérdés megoldására foganatosítandó tennivalókra és feladatokra nézve. Abból kiindulva, hogy a nemzetiségi érdekek védelme és érvényesítése vonatkozásában egyes ügyek társadalmi, mások pedig „politikai térre" tartoznak [21], alkotmánytervében részletes ismertetését adta az ide és oda tartozó ügyeknek, valamint az itt és ott megvalósítandó feladatoknak. (Jóllehet a feladatok ilyen rendszerezése csak az alkotmányterv és az idézett cikk egybevetése alapján állapítható meg teljes határozottsággal, visszakövetkeztetés alapján azonban igazoltnak látszik, hogy elméjében már 1851-ben ilyen kép élt a tennivalókat és azok rendszerét illetően. Csekély kétséget sem hagy fenn eziránt az alkotmányterv szerkezeti felépítése. A figyelmes olvasónak már első olvasásra feltünhetik, hogy a kérdést most már a nemzetiségi érdekek lét jogának elismerése, valamint az azok védelméhez való jogosultság elvének elfogadása alapján megoldani és rendezni kívánó Kossuth, a feladatok felett szemlét tartva, külön szól a nemzetiségi érdekek társadalmi és állami úton történő védelméről.) A tennivalókat felmérő, azokat már osztályozó és rendszerbe foglaló Kossuth az alkotmányterv és az idézett cikk tanúságai szerint, társadalmi feladatnak az egyházigazgatást, a kulturális ügyeket és az ilyen 410