Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

bírálatával mutathatják meg legjobban, mennyiben új, mennyiben ad többet oktatási és nevelési téren az új eljárás. Erre rákényszerítette őket az a sok ellenvélemény is, amely részben a maradiak gondolkodásából fakadt, de talán ennél is több ellenkezést szült a munkáltató oktatás kevéssé átgondolt minden áron való erőltetése. „Engem annyira elriasztottak a munkaoktatás szélsőséges torzalakjai, hogy már hallani sem akartam róla" — írta 1934-ben egy tanárnő (Sajópál Delfina), aki később saját próbálkozása alapján meggyőződéses híve lett az új elgondolásnak [57]. Nem bocsátkozhatunk a különböző vélemények és ellenvélemények értékelésébe, úgy hisszük, hogy vitathatatlanul elfogadhatjuk Bruckner Győző, a későbbi akadémikus professzor 1936-os szavait: „Lehetnek a munkáltató módszernek elvi ellenzői, de semmiképpen sem lehet helytálló az az állítás, hogy éppen a kísérleti természettudományoknak ilyen irányú oktatását közlő módszer eredményesebben tudná helyettesíteni" [58]. A középiskolai cselekedtető kémiaoktatás legfőbb jellemző vonása, hogy a tanulók külön kísérleti (munka) órában kísérleteztek. Ezeknek az óráknak számát, az oktatásban betöltött szerepét kívánták fokozatosan növelni, hogy egyre inkább ezeké legyen a döntő szerep. Az Erzsébet Nőiskolában Davidáné 1931/32-ben a III. osztályban 8 gyakorlatot végeztetett, 1935 36-ban már 14 gyakorlati óra beállításáról számolt be. A külön munkaórákat laboratóriumszerű berendezésű teremben végezték. Gyakran alkalmaztak kettős órákat, amelyből 20 percet megbeszélésre szántak, a többi időt a tanulók önálló munkája töltötte be. A minisztérium abból a meggondolásból kiindulva, hogy az osztálykeret megbontása még jobban elszakítaná a gyakorlati órákat az elméleti óráktól, ezért nem engedélyezte azt, hogy a munkaórák félosztályokkal folylyanak. Ez az álapjában véve jó elgondolás viszont a legtöbb iskolát megoldhatatlan kérdés elé állította. Értékes javaslatok is születtek a gyakorló órákon elvégezhető kísérletekre vonatkozóan [59, 60], A középiskolai kémiai munkaórák megtervezésében a szaktanároknak nagy szabadságuk volt, kialakultak azonban az egységes alapelvek, amelyeket Davida Leóné így foglalt össze: 1. „A munkaórák anyaga szorosan illeszkedjék bele a tanítási anyag didaktikusán felépített tanmenetébe." Elítélték tehát az öncélú, a tanítási anyagtól elkülönülő gyakorlatok alkalmazását. Csengő Nándor is azt emeli ki, hogy az ő munkáltató órái nem paralell haladtak a tanévi anyag tanításával, hanem annak szerves részét képezték [61]. 2. ,,A feldolgozásra szánt munkaórai anyag egységessége, vagyis egy gyakorlat (munkaóra) anyagát egyetlen tárgykörből kell meríteni". 3. „A feladatok egy óra keretén belül is adjanak alkalmat a gyermek szellemi képességének sokoldalú fejlesztésére" [62]. A feldolgozásban kétféle lehetőséget láttak, elsősorban az induktív eljárást, amely olyan mértékben óvakodott a tanulók befolyásolásától, hogy még meg sem említették milyen elemet, vagy vegyületet fognak vizsgálni. Ezzel a túlzó és a valóságban nem teljes értékű felfogással 311