Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

kettős hatás alatt áll. A technika tökéletesítése növeli a profitot, csökkenti a termelési költségeket, ezért támogatják. De jelentkezik a gazdasági lehetőség a technikai haladás mesterséges feltartóztatására is. Mert ha csak időlegesen is, monopolárakat állapítanak meg, annyiban bizonyos fokig eltűnnek azok a fokok, amelyek technikai haladásra és így minden egyéb haladásra, fejlődésre is késztetnek. A „második ipari forradalom" hirdetői szerint a tudomány és technika vívmányai nyomán a fejlett tőkés országokban minőségileg új termelési viszonyok jöttek létre. E kérdésben a marxista közgazdászok is eltérő véleményt vallanak. Egyesek szerint a tudományos technikai vívmányok egyáltalán nem hatottak a tőkés termelési viszonyokra. Mások azt vallják, hogy a tőkés gazdaság új jelenségei befolyásolják a termelési viszonyokat is, módosítják egyes formáit anélkül, hogy a lényegüket érintenék. A termelőerők társadalmi jellegének növekedésével egyre éleződik az ellentét a termelőerők és termelési viszonyok között, amely ellentét az imperializmus időszakában a tőkés tulajdon megjelenési formáinak változásában fejeződik ki. Ez a formaváltozás felfogható úgy is, mint a termelési viszonyokban bekövetkezett változás, függetlenül attól, hogy az egész rendszeren belül nincs minőségi változás. Amíg azonban a második ipari forradalom hirdetőinek nézete arra irányul, hogy a kapitalizmus létjogosultságát igazolják, addig a marxisták azt az objektív történelmi folyamatot elemzik, amelynek során a tőkés társadalom önmagát konzerválni igyekszik. Raymond Aron szerint nem érthetjük meg korunk gazdasági problémáit, ha nem vizsgáljuk meg először is azt, ami minden technikailag meghatározott termelésben közös. A termelés tehát technikailag meghatározott. Igaz, elismeri, nem lehet minden társadalmi átalakulást valamely technikai változással öszszefüggésbe hozni. Ez azonban semmit sem változtat azon, hogy az ipari társadalmak egyik meghatározója a technika. Az ipari társadalmak (helyesebb volna, ha azt mondaná, a szocialista és kapitalista társadalmak) a termelési eszközök tulajdonában és a szabályozás módjában különböznek egymástól. A tőkés gazdaságban — Aron szerint — a termelési eszközök magánszemélyek, nem pedig az állam tulajdonában vannak. Az erőforrások elosztását a szocializmusban a tervhivatal szuverén módon szabja meg, a kapitalizmusban pedig az egyének, piaci döntések határozzák meg. Aron egyik érve sem állja meg helyét, mert ismeretes az imperializmus fejlődési folyamatában az állammonopolista kapitalizmus, ahol a tőke nem kizárólag a magánszemély tulajdonát képezi. Másrészt éppen a gazdasági mechanizmus gyakorlata igazolja, hogy a piacnak milyen szerepe van az erőforrások elosztásában. A technika nem határozza meg közvetlenül a társadalom fejlődését, ahogyan azt Aron feltételezi. Az ipari társadalomról szóló elképzelések cáfolata már Lenin művében megtalálható. Lenin nemcsak kimutatja a technika szerepét, és jelentőségét, a társa28