Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

indulni, még ha régi is. Miért kellene elfordulnunk az igazi széptől, lemondani róla, mint a további fejlődés kiinduló pontjáról, csupán azért, mert régi? Miért kell meghajolnunk az új előtt, mint valami istenség előtt, amelynek alá kell vetnünk magunkat, csak azért, mert ez új?!" „Nekem van bátorságom ahhoz, hogy magamat e tekintetben barbárnak nyilvánítsam. Nem tudom az expresszionizmus, futurizmus, kubizmus és a többi izmusok alkotásait a művészi géniusz legmagasabb rendű megnyilvánulásainak tekinteni. Nem értem őket. Nem találok bennük semmi gyönyörűséget. Majd hozzáteszi: nem az a fontos, hogy mi a mi véleményünk a művészetről, — ti. a Leniné és Clara Zetkiné. Az sem fontos, hogy mit ad a művészet néhány száznak vagy akár néhány ezernek. A művészet a népé, a legmélyebb gyökereit a széles dolgozó tömegek sűrűjébe kell lebocsátania. Ezek előtt a tömegek előtt kell érthetőnek és kedvesnek lennie. Ezeknek a tömegeknek érzéseit, gondolkodását és akaratát kell összefognia, őket kell felemelnie. Bennük kell a művészt felébresztenie és kifejlesztenie." Végső következtetését a következőkben fogalmazza meg: ,,ahhoz, hogy a művészet közel juthasson a néphez, először is fel kell emelnünk a közműveltséget és az egyetemes kulturális színvonalat." Ez a követelmény ismét a művelődéspolitika egyik legidőszerűbb kérdéséhez vezette, a népművelés gondjaihoz, a kulturális színvonal emelésének problémájához. A műveltség színvonalának emelése és az ifjúság Szerinte a munkatermelékenység emelésének is egyik legfontosabb feltétele a lakosság tömegeinek kulturális felemelkedése. Ez a felemelkedés most — mondja — óriási iramban folyik, s ezt nem látják a burzsoá megszokottságtól elvakított emberek, akik képtelenek megérteni, hogy a nép mélyén micsoda erővel bontakozik ki a tudás világossága és a kezdeményezés felé hajtó törekvés, hála a szovjet szervezetnek. Világosan utal több ízben is arra, hogy a kommunista társadalom megteremtésének igazi feladata az ifjúságra vár. Az ifjúsági szervezetek különböző kongresszusain igyekszik megértetni a küldöttekkel, hogy a tőkés társadalomban felnevelkedett dolgozók nemzedéke a legjobb esetben is csak azt a feladatot oldhatja meg, hogy megsemmisíti a kizsákmányoláson épült régi kapitalista életforma alapjait. Megmagyarázta nekik, hogy ez a nemzedék a legjobb esetben is csak azt a feladatot oldhatja meg, hogy olyan társadalmi berendezést hoz létre, amely segíti a proletariátust és általában a dolgozó osztályokat abban, hogy a hatalmat megtartsák, és lerakják azokat a szilárd alapokat, amelyeken csak az a nemzedék tud majd tovább építeni, amely már új körülmények között lát hozzá a munkához, olyan körülmények között, amikor nincs kizsákmányolási viszony az emberek között. Közismert az ifjúság számára hangoztatott követelése is: az ifjúság feladatait általában, a kommunista ifjúsági szövetségek és mindenféle más szervezet feladatait különösképpen, egyetlen szóval lehetne kifejezni: a feladat —• tanulni! 18