Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

Egyébként a szerelemnek ez a felszabadítása sem nem új, sem nem kom­munista. Nyilván emlékszik rá, hogy például a múlt század közepén ugyanezt prédikálták a szépirodalomban, csakhogy akkor ez volt a címe: ,,A szív felszabadítása". A burzsoázia gyakorlatában kiderült, hogy „a szív felszabadítása" nem egyéb, mint a testiség felszabadítása. Kritikámmal — folytatja Lenin — nem kívánok aszkézist prédikálni. Eszemben sincs. A kommunizmus nem aszkézist hoz, hanem életörömöt, életerőt — a kielégített szerelemben is. De véleményem szerint a nemi szenvedély most tapasztalt gyakori túltengése nem ad életörömöt és életerőt, hanem elhervasztja, elsorvasztja azt. Ez baj, nagyon nagy baj a forradalom korszakában .. . Az ifjúság csakugyan életörömökre vágyik, életerős akar lenni. Egészséges sport, torna, úszás, gyaloglás, mindenféle testgyakorlat, sok­oldalú szellemi érdeklődés, tanulás, vizsgálódás, amennyire csak lehet, közösen. Mindez többet ad az ifjúságnak, mint azok az örökös előadá­sok és viták, amelyek középpontjában a nemi kérdés áll. Mindez többet ad, mint az úgynevezett kiélés. Ép test, ép lélek! Se szerzetes, se Don Juan: de a középút se a német nyárspolgár legyen. Ugye, jól ismeri a fiatal X. Y. elvtársat? Nagyszerű fiú, nagy tehetség. Félek, hogy még­sem lesz belőle semmi. Egyik asszonyhistóriából ki, a másikba be. En­nek nincs helye a politikai harcban, a forradalomban. Nem kezesked­hetem az olyan asszonyok megbízhatóságáért, harcban való kitartásáért, akiknek személyes regénye egybefonódik a politikával. De az olyan fér­fiakéra sem adok semmit, akik futnak minden szoknya után, és akiket minden fiatal nő hálójába keríthet. Nem, ez nem fér össze a forra­dalommal . . . A forradalom az erők koncentrációját, megfeszítését követeli. A tömegektől és az egyénektől egyaránt. A nemi élet zabolátlansága pol­gári jelenség, hanyatlás jele. A proletariátus felfelé ívelő osztály. Nincs szüksége mámorra, hogy elkábítsa vagy előrelendítse. Nincs szüksége sem a nemi orgiák, sem az alkohol mámorára. Nem szabad gyöngíteni, eltékozolni, elpusztítani az erőket. Az önuralom és önfegyelem — nem rabszolgaság, a szerelemben sem. (Clara Zetkin: Erinnerungen an Lenin, 48—49. lap.) íme: az egészséges szexszuáletika lenini normái. Hogy ezek mennyi­ben reálisak és megvalósíthatók, arra ismét Lenin példáját kell idéznünk. Feleségét, Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaját, a kivételes mű­veltségű forradalmár tanítónőt 24—25 éves korában ismerte meg. Ettől kezdve sorsuk és forradalmi hivatásuk is egyesítette őket. „Krupszkaját a legmélyebb élet- és munkaközösség fűzte Leninhez — írja Clara Zetkin. — Lehetetlen Leninről szólni anélkül, hogy rá ne gondolnánk. Ö volt Lenin jobb keze, legjobb titkára, legmeggyőződése­sebb elvtársa és eszméinek legavatottabb tolmácsolója. Egyaránt fárad­hatatlan volt, akár barátokat és követőket kellett toborozni — óvatosan és tapintattal — a zseniális mester számára, akár propagandamunkát kellett folytatni a munkások között, Lenin szíve vágyának megfelelően". Olyan összhangban éltek, amely csak azoknak adatik meg, akiket na­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom