Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

során át rablás, csalás, erőszak, lelkiismeretlenség és a legridegebb önzés halmozott el, lehetőleg védekezni próbál. . . Amikor az eddigi társadalmi rend egy jobb jövő kedvéért fejtetőre lett állítva, amíg csak a burzsoázia tagjai munkásokká nem válnak ... az átmeneti állapot idejére a proletáriátus kormányformája a tömegdiktatúra, melynek lesújtó vulkánjai a forradalmi törvények és a Vörös Hadsereg. . ." A polgári demokrácia és diktatúra kérdésében következőképpen foglalt állást: „A hatalmon levő tőke a demokratikus terjeszkedést csak addig hajlandó eltűrni, amíg létalapjait nem rongálja. A múlt bizonyítja, hogy valahányszor a dolgozók osztálya részéről annak lehetősége, hogy az állam sorsára a tőkés urakéival ellentétes akarat gyakoroltatik, fennforgott, a mágnások, a földbirtokosok és a generálisok szent szövetsége egy pillanatig sem késett a demokratikus szabadság alapelvein túltenni magát." A szociáldemokraták által vitatott „proletárdiktatúra" kérdéséről a következőképpen vall: „Miután azonban a tőke uralma hosszú évszázadok alatt szerveződött, és mivel sajtója, iskolái és templomai még a proletáriátus jelentékeny tömegeit is intézményei babonás tiszteletében nevelték fel, könnyű belátni, hogy a burzsoázia csodás állami gépezete. . . mindjárt nem fog összeomlani, hanem szívós életerejét csak a harcok és a folyton meg-megújuló támadások vihara (szerzők kiemelése) őrölheti meg. Ne feledjük továbbá, hogy a világ túlnyomóan nagy részében még a kapitalizmus . . . terpeszkedik, s hogy kívül-belül az országban számos ellenség igyekszik a Tanácsok Köztársasága megrontására". Az új rend megvalósításában a proletárdiktatúra szerepét a következőképpen látja: „A proletárdiktatúra eszköze egy a mainál kétségkívül ideálisabbnak bizonyuló kommunista társadalmi berendezkedésnek" [33]. A tőke amerikázik c. munkájából világosan kitűnik, hogy tisztába van az osztályharc kiélezettségével az adott történelmi helyzetben. „A proletárdiktatúra a kapitalizmusról a kollektivizmusra való átmeneti állapot kormányformája. Ezen állapotot a tőke és a munka élet-halál harca jellemzi" [34], A fogyasztás megszervezése c. cikkében a termelés és fogyasztás anarchiájáról ír, amely a kapitalista társadalmat jellemzi. Az új gazdasági politika lényegére akarja felhívni a figyelmet, igazságos elosztást akat biztosítani. A termelőszövetkezetek hasznát abban látja, hogy az által megszűnik a gazdasági cseléd és a summás kizsákmányolása: „A földesúr a gazdasági cseléd és a summás munkáját kizsákmányolta. A haszon és a tiszteletlenül kisajtolt munka közötti jelentékeny különbséget lelkiismeretlenül zsebre vágta és a Riviérán félvilági hölgyek és szerencselovagok társaságában elverte" [35]. Válasz a szociáldemokrácia ellenségeinek című röpiratában a tőkés magántulajdon megszüntetésének jogosságát hirdette: „A magántulajdon alapján álló kapitalisztikus termelési rend törvénnyé tette a rablást és fosztogatást. . . Sajátságos társadalmi rend, amely kizsákmányoláson alapszik . . . Meg akarjuk szüntetni a magántulajdont, amely csak úgy állhatott fenn, ha a társadalom túlnyomó részének nincsen tulajdona." 133