Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

Schmithmaier Vilma és Keresztény Józsefné Egerbe érkezett, akiknek az volt a feladatuk, hogy a dohánygyári munkásnőket szakszervezetbe tömöri tsék [3], A mintegy 800 munkást és munkásnőt foglalkoztató üzemben szépen haladt a szervezőmunka. Csakhamar a dolgozók zöme szakszervezeti tag lett. Közben észbe kapott a Keresztény Szocialista Párt is, és ellenakciót indított, s mintegy 15—20 munkásnőt sikerült beszervezniük a Keresztény Szocialista Szakszervezetbe. Az üzem dolgozói a munkásegység biztosítása érdekében követelték, hogy az összes dolgozó lépjen be a szocialista szakszervezetbe, tehát a keresztény szocialista szakszervezet tagjai is. Abban az esetben, ha a keresztény szocialisták megtagadják a belépést, kérték az üzem vezetőségét, azok gyárból való eltávolítására [4], A dohánygyári igazgatóság azonban nem engedett, s a helyzet egyre feszültebb lett. Október 12-én kitört a dohánygyári munkások sztrájkja. A gyár igazgatósága megrémülve a munkások megmozdulásától, karhatalmat kért az alispántól. A hatóság erőszakkal távolította el a sztrájkolókat az üzem területéről [5], A város vezetői attól tartottak, hogy a sztrájk kiterjed a többi helyi üzem dolgozójára is. Ezért mindent megtettek a dohánygyári sztrájk elszigetelésére. Állandó rendőrjáratok cirkáltak a városban, a város vezetősége pedig megegyezést igyekezett létrehozni a munkások és az igazgatóság között [6]. Akcióba lépett a klérus is. A sztrájk kitörése napján az Egri Katolikus Tudósítónak különszáma jelent meg, amelyet Subik Károly kanonok írt. A röpiratban Subik Károly óvta a munkásokat a szociáldemokratáktól, a munkásmozgalomtól. Hangsúlyozta, hogy nem lehet valaki egyszerre jó szociáldemokrata és jó keresztény. Vagy az egyik, vagy a másik. Felszólította a dohánygyári dolgozókat, hogy lépjenek ki a szakszervezetből. Sőt a demagógia fegyveréhez is nyúlt. Többek között azt hozta fel, hogy az egyház anyagi segítséget adott a dohánygyári bölcsőde létrehozásához. Az érsekség adott, ,,a szociáldemokraták, viszont nem adnak, hanem vesznek, ugyanis tagdíjat szednek ..." — írja [7]. A munkásokat azonban nem lehetett megtörni, nem dolgoztak mindaddig, míg az igazgatóság október 29-én ki nem elégítette követeléseiket [8]. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a Heves megyei tömegek még nagyobb figyelemmel fordultak az oroszországi események felé. A forradalomról érkező hírek különösen a szegényparasztság körében váltottak ki jelentős hatást. A békevágyon kívül felébresztették bennük az évszázadok óta szunnyadó, föld utáni vágyat is. Az Egri Újság 1917. november 21-i száma arról adott hírt, hogy „a város lakossága, különösen a földművesek gyűléseket akarnak tartani, ahol meg akarják tudni a háború jelenlegi állását és a békekilátásokat" [9]. A gyűléseket csaknem kivétel nélkül az egri hóstyákon tartották meg, ahol zömmel szegény- és kisparasztok laktak. A szegényparasztság forradalmasodására abból is következtethetünk, hogy 1918 januárjában az aratási szerződéskötések időpontjában a korábbi 126