Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

Végezetül, hogy a közös iskolák elleni harcot külföldi példákkal is megtámogassa", közli a legkülönbözőbb külföldi egyházi és világi személyek közösiskola-ellenes nyilatkozatait: értekezleti jegyzőkönyv-részleteket, kongresszusi anyagokat és ezekről szóló, a közös iskolák ellen elhangzott megjegyzéseket. Hosszú, részletes beszámolókat közöl a holland püspökök állásfoglalásáról, a bécsi parlamentben elhangzott hozzászólásokról, a bajor parlament vitájáról, természetesen abban az egyoldalú beállításban, ahogyan az a lap programjának megfelel [43]. A fő cél a közös iskolák létrehozásának megakadályozása. Ennek érdekében a lap félretesz minden moralitást, igazságot, teljességet. Gátlástalanul hamisít, szervez és fenyeget, tucatszámra gyártja a vádakat és rágalmakat. Helyet ad minden közösiskola-elleni megnyilvánulásnak, és szemrebbenés nélkül visszautasít minden józan érvet a közös iskolák mellett. Javaslatai nincsenek, csak ellenvéleménye minden ésszerű elgondolással szemben. Befejezésül még egy kérdést szeretnénk megközelíteni, anélkül, hogy a leírtakat megváltoztathatatlan igazságnak, egyedüli magyarázatnak tekintették. Jogosan merül fel ugyanis a kérdés: mi a mélyebb oka a katolikus egyház közösiskola-ellenes támadásának? Bár a Tanodai Lapok nem hivatalos egyházi orgánum, aligha lehet kétséges, hogy mindaz, amit tett, nemcsak egyházi jóváhagyással, hanem egyenesen a felsőbb katolikus egyházi vezetés biztatására történt. Űgy véljük a tanulmány egyes részleteiben az okokra némileg magyarázatot adtunk. Ezt ki kell egészíteni még azzal, hogy a kiegyezés után a parlamentáris államformára való áttérés szükségszerűen, a burzsoá fejlődés velejárójaként, a katolikus egyház hosszú évszázadon keresztül meglevő hegemóniáját — nem elsősorban a törvényhozók szándéka (példa erre Eötvös) inkább a dolgok logikája miatt —, ha nem is rendítette meg alapvetően, jelentős változtatásokra késztette. A Tanodai Lapok eléggé világosan kifejezi ennek a lényegét. Placetum Regium címmel írt rövid kis megjegyzésben elmondja, hogy ez a királyi jog a parlamentáris államokban természetszerűen átszáll a miniszterekre. „Miniszterek pedig a parlamentarizmus rendszerében zsidók és semmivallásúak is lehetnek" [44], Szomorúan állapítja meg, hogy ezentúl ők lesznek a pápai körlevelek cenzorai is. Ebben egyértelműen kifejezésre jut, hogy a katolikus egyház, mint alapvető politikai tényező a parlamentáris rendszerben már nem funkcionálhat, mint kizárólagos tényező. A parlamentáris rendszer bevezetésekor, annak természetes következményeként az 1868. évi népoktatási törvény a katolikus egyház közoktatás és neveléspolitikai funkcióját —• ha kis mértékben is —, megcsorbította. A több évszázados monopolhelyzetet élvező egyház már Mária Terézia óta érezte ugyan kultúrpolitikai funkciójának ingatagságát (Lonkay megállapítja, hogy ekkor kezdődött az egyház hanyatlása) [45], s félt attól, ha ez a bázis is kiesik kezéből, akkor nemcsak híveinek nagy részét, hanem hatalmának gazdasági és politikai alapjait is előbb-utóbb elveszti. Ez a félelem — amint a történelem menete mutatta — nem volt alaptalan. Éppen ezért kívánjuk kiemelni, hogy a népoktatási törvény 121