Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

A főiskola és az általános iskolai igazgatási és felügyeleti szervek együttműködésének szükségessége Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy munkánk eredményeinek és fogyatékosságainak rendszeres és komplex feltárása egyike a legfontosabb feladatainknak. Nemcsak abban segít, hogy tanárképző és nevelő tevékenységünket állandóan ellenőrizhetjük, hanem abban is, hogy hibáinkat munka közben mi magunk is kijavíthatjuk. A felsorolt — s immár nagyrészt megszüntetett — hiányosságokon kívül megnyugtató és felemelő kép tárul elénk azokból a felügyelői közlésekből és igazgatói minősítésekből, amelyeket a mi főiskolánkon a legutóbbi időkben végzett tanárok hivatástudatával, ügyszeretetével, kötelességtudásával, emberi magatartásával kapcsolatban kaptunk. Az elenyészően csekély számban előforduló — főképpen emberi gyengeségből származó — kisiklások is arra utalnak, hogy ahol a kezdő pedagógus jó közösségre lelt, ahol nem hagyták magára, ő is megtalálta a helyét mind a nevelőtestületben, mind a gyerekek között, mind a társadalomban. Ahol segítik abban, hogy életkörülményeit rendezze, lakáshoz jusson, tehát hivatásának élhessen, ott otthonra lel, s szívesen és rövid idő alatt beilleszkedik a falu társadalmába is. Befejezésül hangsúlyozni kívánjuk, hogy egyetlen pedagógusképző intézmény sem képezhet minden tekintetben kész pedagógusokat. Ehhez csupán a legszükségesebb útravalót: a szaktárgyi tudást, szilárd tudományos világnézetet, nevelői hivatástudatot, valamint a pedagógiai tájékozottságot adhatjuk, és egy kevés, de most már az eddiginél több gyakorlatot. Igazi pedagógussá, a tanítás és nevelés mesterévé — esetleg művészévé — csak az olyan, jól irányított iskolai közösség érlelheti őket, amelyben a felügyelőktől, igazgatóktól és a tapasztalt kartársaktól meszszemenő segítséget kapnak. ZUSAMMENFASSUNG Es ist eine der spannendsten Aufgaben für jeden Pädagog, ausser dem unmittelbaren Einfluss seiner Unterrichts- und Erziehungsarbeit auch dessen fernere, indirekte Erfolge zu sehen, sie abzumessen und auszuwerten. Für die Lehrkräfte der Lehrer'bildungsinstitutionen tritt dieses Problem komplexer auf. Sie müssen nämlich prüfen, wie weit ihre Hörer in schöpfenden pädagogiischen Anwendungen der fachwissenschaflichein Kenntnisse, Informationen, Erfahrenheiten und Fertigkeiten reif geworden sind, die sie an der Hochschule erhalten hatten; also wie ihre früheren Studenten die jungen Pädagoge ihren Menschen stehen: was für Pädagoge und was für sozialistische Menschen sie im öffentlichen Leben geworden sind. In dieser Beziehung hat die Direktion und der Erziehungsrat der Pädagogischen Hochschule Eger mehrere Verfahren ausprobiert. Vor allem haben die besten Ergebnisse die persönlichen Zusammenkünfte und Equeten gegeben. Dadurch konnte das Ungarische Unterrichtsministerium viele gute und praktische Einrichtungen getroffen. 110