Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

glubókij, glubók, -ká, -kó, -kí dalékij, dalék, -ká, -kó, -kí zéltyj, zeit, -Itá, -Itó, -Ití) mályj, mai, -lá, -ló, -ly mertvyj, mértv, -vá, -vó, -vy péstryj, péstr, -rá, -ró, -ry pólnyj, pólón, -Iná, -Inó, -íny stáryj, star, -rá, -ró, -ry úzkij, úzok, -zká, -zkó, -zkí sirókij, sírók, -ká, -kó, -kí glubókij, glubók, -ká, -ko, -ki dalékij, dalék, -ká, -ko, -ki zéltyj, zeit, -Itá, -lto, -Ity mályj, mai, -lá, -lo, -ly mertvyj, mértv, -vá, -vo, -vy péstryj, péstr, -rá, -ro, -ry pólnyj, pólón, -Iná, -Ino, -íny stráryj, star, -rá, -ro, -ry úzkij, úzok, -zká, -zko, -zkí sirókij, sírók, -ká, -ko, -ki Ezeknek az analógiájára aztán a köznyelvben sokszor keletkeznek irodalmi nyelv szempontjából kifogásolt, hibás hangsúlyhelyzetek is. Az egy alakos hangsúlyváltozási típus nem egy többes számú rövid alakját lehet hallani hibás véghangsúllyal. (Vö. Rozental: Kultura reci, 1959. 81.: pravy, gluchí, bledny, syty stb.) Igen ritkán a Hr-ban is lehet hangsúlyingadozás. Pl. sil'nyj:silén sílen óstryj:ostr/ostér, scastlívyj:scastlív scástliv, korótkij:kórotok korótok stb. Régebben még inkább megvoltak ezek az ingadozások, egyik típusból a másikba való átcsapások (variánsok)*. Ezeket ma már a normatív jellegű szótárak (Usakov, Ozegov) igyekszenek megszüntetni azáltal, hogy a változatok közül a legtöbb esetben csak 'egyet, a legelterjedtebbet, illetve irodalmi nyelv tekintetében a legjobban megfelelőt közlik („ajánlják"). így akarnak egységet teremteni a többféleségben. Erre az egységesítésre jellemző, hogy az Ozegov-szótárakban még meghagyott változatok közül is már csak legtöbbször az egyik szerepel a szovjet rádió és tévé dolgozói (bemondók) számára összeállított legújabb ,,hangsúlyszótár"-ban (Slovar' udarenij dija rabotnikov radio i televidenija, Moskva, 1967.), amely Rozental professzor szerkesztésében jelent meg. A változatokat tehát nyilvánvalóan végleg el akarják tüntetni a melléknevek rövid alakjaiban, ha olyan nagy hatósugarú orgánumoknak, mint a rádió és tévé, legtöbbször egységesen csak egy alak használatát írják elő. A variáns alakok nem egyszer nemcsak hangsúlybeli eltérést, hanem jelentésbeli elkülönülést is jelentenek. Ezeket már nem lehet egységesíteni. Ilyenek például a következők: bélo: határozószó, beló: állítmány (vsé beló krugom) velík, -ká, -kó, -kí: 'mérete szerint' (ot stracha glaza velikí) velík, -ka, -ko, -ki: 'tettei után' (oni velíki) vólen, -Ina, -Ino, -l'ny: „szabad, önálló" (stoját vól'no!) vólen, -Tná, -Tnó, -l'ny: ,,-hat, -het" (oni vol'ny postupai, kak zachotjat) dalekó: határozószó, daléko: főnév. dlínny: „hosszúak" (stichy ocen' dlímiy) dlinny: „a kelleténél hosszabbak" (rukava dlinny) dóbry: „jók", dobry: ebben a kifejezésben: budte dobryl * Jegyzet. E hangsúlyingadozások az orosz hangsúly fejlődésének meglehetősen bonyolult történeti körülményei és az állandó analógiás egymásra hatás következtében jöttek létre. 89