Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

sát." Ez a megállapítása a szocialista nevelésben jelentős „sokoldalúság" elvének érvényesítésére utal, ami azonban nem olvad egybe a „mindenféleség" helytelen gyakorlatának igényével. A képességek kifejlesztése érdekében követelményként szabja: „Térjünk át az alaki gyakorlatokról a tartalmi gyakorlatok rendszerére." Harcot hirdet tehát a régi tornát torzító formalizmus ellen és a testnevelésben a tartalom jelentőségének elismerését követeli. Cikke végén megállapítja: „Nem kielégítő jelszavak a testnevelés számára: erő, épség, egészség. Ki kell ezeket egészítenünk új ideálokkal: jellem, természet, szeretet, összetartás, munka." Az „egyéniesítő testnevelés" a szakkörökben vitát provokált, aminek a testneveléselmélet szocialista alapjainak kialakítása vette hasznát. Az irodalmi vitában Bély Mihály [44] az egyéniesítő testnevelést helyesli, de az elvek között a tömegnevelés értékelését hiányolja, a torna felszámolását helyteleníti. Kmetykó János [45] a német és svéd torna koalíciójának az egyéniesítő testnevelésben vezető szerepet szán. Nagy László viszontválasza „A testnevelés pedagógiai elvei" (II.) [46] címmel 1919. márciusában jelent meg. Az egyéniesítő testnevelés mellett érvel: „Egyéniesítésről csak akkor lehet szó, ha valamely külső hatással, helyzettel szemben az egész egyén funkcióba lép, ha tehát a külső behatás az egyén belvilágában új berendezést hoz létre." A természetes testgyakorlatokkal kapcsolatban megállapítja, hogy azoknál: „az akarattal kapcsolatosan működik az ellenőrzés és a felelősség gondolata. Természetesen minél szabadabb alkalmazkodást kíván valamely testgyakorlat, játék az egyéntől, annál szövevényesebb és értékesebb, az egyén sajátságos fejlődésére nézve." Véleménye szerint a torna problémájának megoldása: „Semmi esetre sem az, hogy a svéd és a német tornát egészen töröljék a testnevelés rendszeréből. Hanem kiválogatjuk belőlük azokat a gyakorlatokat, amelyek bizonyos formában a gyakorlati céllal egyesítve alkamasak az egyéniesítő testnevelés szolgálatára." Nagy László három tanulmánya a testneveléselmélet egészen új koncepcióját körvonalazza, ami a testnevelőképzőben tartott előadásain, - később a VAOSZ munkájában már termékennyé válik. Előadások a testnevelőképzőben A Tanácsköztársaság idején Nagy László a testnevelőképzőben a „gyermektanulmány" tanára volt. A hallgatók által készített jegyzet maradt vissza mindabból, amit ezeken az előadásokon átadott. Lényegében az új idők szellemének megfelelő neveléstudományt oktatta gyermektanulmányi alapon, amikor a testneveléselmélet szocialista tartalmát is karakterizálta. A hallgatóktól gyűjtött személyes tapasztalatok és impressziók alapján rögzítésre kívánkozik: Nagy László előadások sikerének titka, hogy a hallgatók érdeklődését a gyermek személyiségének megismerésére, testi-lelki képességeinek tanulmányozására irányította. Ennek problematikája a hallgatók szemléletét arra aktivizálta, hogy a gyermek egyénileg változó hajlamait, a képességeket testneveléssel hogyan fejlesszék. Ez lett az egyéniesítő testnevelés elméleti alapja. 60