Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

léptek egyik napról a másikra porondra ... napi pihenőjük a tréning volt, vasárnapi szórakozásuk a versenyzés" [25]. A Tanácsköztársaság hónapjaiban a társadalmi egyesületek közül az MTE, az FTC, az MTK, a III. ker. TVE, a KAOE atlétikai versenyein mindig több ifjúsági versenyszámot bonyolítottak le és így a diákatléták komoly erőpróbát tehettek. ÍJ szósportunk a háborús évek alatt egészen elsorvadt. Herendi az 1908as olimpia emlékeivel vigasztalgatott, amikor magyar ifjúsági úszók jutottak olimpiai dobogóra [26]. A Tanácsköztársaság idejére benépesedtek az uszodák. Ekkor kezdett neki Komjádi Béla a Rudasban, az ifjúsági úszók és vízipolózók neveléséhez. Komi-bácsi a Tanácsköztársaság idején a bányászok élelmiszerellátását intézte és vonatkísérésre is beszervezett közüllünk néhányat. Az iskolai úszósporton nagyot lendített a Császárban május 25-én rendezett első országos középiskolai úszóverseny [27], amit a MUSZ égisze alatt a Röser A. Edvin magán-középiskola sportköre rendezett. A labdarúgásnak az iskolai sportkörökben nem volt anyagi alapja. A labda, a felszerelés, a pályagondok a csapatok kialakítását akadályozták. Ezért a diákok a grundokra szorultak, ahonnan a jobbak egyesületi csapatokhoz szegődtek. Az MLSZ felismerte, hogy a grund a labdarúgás rezervoárja. Gondot fordított a Tanácsköztársaság idején az egyesületi ifjúsági csapatok szerepeltetésére, az Ifjúsági Labdarúgók Szövetsége (ILSZ) munkájára, a vidéki ifi csapatok bekapcsolódására. így azután a labdarúgás mint egyedüli sportág állandó I., II., majd III. osztályú bajnoki mérkőzésekkel vészelte át az első világháborút; a nívót tartotta, sőt a labdarúgás fejlődött. A Tanácsköztársaság idején a legszigorúbb gazdasági blokád ellenére az osztrákokkal, az Üllői-úti pályán, 35 ezer néző előtt nemzetközi mérkőzést rendezhettünk és győztünk (2:1). A labdarúgás továbbterjedt, a fővárosi pályákat órarendszerűen osztotta el a TÜD, mert a pályát igénylő egyesületek száma nőtt, az ifjúmunkáscsapatok szaporodtak. A pályákon oly pezsgő labdaélet kezdődött, ami az iskolai sportélet felé is éreztette hatását. A diákifjúság nekibátorodott, hiszen a tanügy már nem tiltotta a diákok egyesületi sportolását. Jogos volt az óhaj: „Sporttelepet, játszóteret, uszodát kell tehát létesíteni!" [28] A perspektivikus terveket a TÜD elkészítette, de megvalósításukra már nem volt idő. A Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének (KIMSZ) június 21-i első kongresszusa az ifjúmunkás-sport perspektíváit kibontakoztatja, az Ifjú Proletár a sportfeladatokkal rendszeresen foglalkozik, a diáksport és az ifjúmunkások sportja szövetségesek. A Tanácsköztársaság után ezek a kapcsolatok megszűnnek. Az ifjúsági labdarúgást nem támogatják, az ILSZ elárvul. Szeptember közepén már a Sporthírlap sajnálkozással magyarázza a labdarúgásról: „Iparos és kereskedő ifjak testi nevelésének leghatásosabb előmozdítója volt, sőt egy ideig a középiskolai ifjúság nagy része is csak az ILSZ kis egyesületein belül tanulta meg a futballsportban nélkülözhetetlen elemi iskolát" [29]. 55