Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

jeggyel osztályozzák félévkor és évvégén a testnevelést. Sőt, elhangzik az igény [7], megindult a vita [8—9—10] — legyen a testnevelés osztályzata értelemnevelő tárgyak osztályzatával egyenlő (minősítő és buktató) értékű. A tanulók a Tanácsköztársaságot is szünettel kezdték. Április 10-én — az államosított felekezeti iskolákban május 3-án — kezdődött a tanítás [11] és június 3-ig tartott [12]. Hatásos volt a Közoktatásügyi Népbiztosság május 5-én kelt 87039 sz. rendeletének 9. §-a: ,,Nagy súlyt kell fektetni a tanulóifjúság sportolására, turisztikára és minden szabadban tartandó ismeretszerző, testedző és jellemí'ejlesztő foglalkozására. Egésznapos kirándulásra a tanítási napok bármikor felhasználhatók. Ahol uszoda áll rendelkezésre, gondoskodni kell arról, hogy az ifjúság azt együttesen, tanári felügyelet mellett látogathassa." A főváros községi iskoláiban az előző években már megkezdődött úszásoktatás most újra fellendült és általánosabbá lett. A fejlődést érlelő sportdemokrácia követelései fokozták a maradi OTT tehetetlenségét és végül a közvélemény nyomására összeroppant. A tanács 1918. december 30-án lemondott. Április 6-án jelent meg a Forradalmi Kormányzótanács rendelete, mely az OTT-t feloszlatta. A Testnevelési Ügyek Direktóriuma (TÜD) öt tagját a munkaügyi és népjóléti kormánybiztosság március 21-én kinevezte. A sport ide tartozott [13]. „Az iskolakötelesekre a direktórium hatásköre nem terjed ki" [14]. A TÜD feladatai között az iskolai testnevelés és sport kérdései nem szerepeltek [15]. Az iskolai testnevelés és sportja a közoktatásügyi népbiztos hatáskörében maradt, intézkedéseit a tanácsok oktatási osztályai útján érvényesítették. Pedig jogos volt az óhaj: „Iskolai sportdirektoriumot!" [16] Ez a kívánság csak részben, a két világháború között valósult meg, természetesen a maga módja szerint, amikor a BKAC, majd KISOSZ, később KISOK néven szervezték a középfokú iskolák sportköreinek csúcsszervét. A TÜD a szervezeti kérdésekkel kapcsolatosan júniusban foglalkozott az OTT újjászervezésének a gondolatával is [17]. A Közoktatásügyi Népbizottságon az iskolai testnevelést Bierbauer Clarisse intézte, aki a testnevelőképzőben a ritmikus torna előadó tanára volt. A tanulók a Tanácsköztársaság idején mindössze két hónapig jártak iskolába. Ahol órarendszerűen megtartották a testnevelési órákat, ott is legfeljebb hat-hét volt. Ilyen körülmények között nem került sor a testnevelési reformtörekvések gyakorlatban történő igazolására. De ami történt, arra érdemes felfigyelni és nem szabad azt leértékelni. így pl. a közgondolkodásban ekkor vert gyökeret a játék testnevelő értéke. A gyermekjáték napról-napra terjedt, erősödött a mozgalom, mert valósággá vált az óhaj: — Hagyjuk játszani a gyermekeket! — Gyermekzajtól, zsivajtól, kacagástól, örömtől, izzadásig menő vetélkedőktől zengett az iskola udvara, visszhangzott a környék zaja. A parkok csendje, az erdei tisztások szépsége, a Balaton partja az ott üdülő proligyerekek játékának örömmámorával telítődött. Utat tört magának a gyermek játékos kedve, az akkumulált mozgásvágya. így a mozdulatlanság kényszeréből menekülve játékkal erősítette, ügyesítette fiatalságát. A Tanácsköztársaság ideje alatt felerősödött játékmozgalom azután az iskolai testnevelés gyakorlatában emancipálódott; a játék a testnevelés tartalmát átformálta. 53