Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

évi elrendezése, beosztása jelenti mindenkinek a legfőbb problémát, mert hiszen erre a tanterv és az utasítások megadják a határozott, konkrét és óraszámszerű irányítást, hanem az anyag feldolgozására vonatkozó módszeres elképzelések, a szemléltetési eszközök idejében való megszerzése, elkészítése, összegyűjtése, de legfőképpen a készségfejlesztésre, az ismeretek gyakorlati alkalmazásában való jártasságok és készségek kialakításának metodikájára vonatkozó elképzelések, tervek." A szakfelügyelők év eleji eligazításai nyomán egyre inkább elérik már, hogy a tanmenetek tématervei mellett helyet kapnak a nevelő gondolatok is, de azoknak az oktatásba való szerves beépítését még mindig nem látják elég következetesnek. „Nem eléggé új az a didaktikai és metodikai ismeretanyag, amit a főiskola nyújtott számukra" — írja az egyik Pest megyei járási szakfelügyelő. Ugyanez a helyzet az óravázlatoknál is: a legtöbb vázlat csupán a megtanítandó anyagot tükrözi, s nem is utal a megtanítás, a feldolgozás, a rögzítés, gyakorlati alkalmazás módjaira, s a nevelésre. „Sok esetben csak beír valamit a vázlatba, hogy legyen ott valami, főleg általánosan megfogalmazva" — írja Borsod megyéből egy járási szakfelügyelő. — „Óravázlataikra a „meg kell csinálni" szemlélet a jellemző... nem látják ennek pedagógiai funkcióját sem. Ezt a viszonyt jellemzi a kitépett füzetlapon készített vázlat" ... (Hajdú-Bihar megye). Másokról viszont azt jelzik, hogy óravázlataik sokszor óratervezetnek is beillenek, annyira részletezők. Nem egy szakfelügyelő teszi azt az észrevételt, hogy hallgatóink nem ismerik eléggé alaposan a 10—14 éves korú tanulók életkori sajátosságait. Ezt a jelenséget egyébként a saját oktató tapasztalatunkból is ismerjük. A neveléselméleti és didaktikai előadásokon, szemináriumokon, de különösen a kollokviumokon gyakran tapasztaljuk, hogy hallgatóink általában csupán középiskolás élményeikre támaszkodnak. (Mindez a gyakorlóiskolával való eléggé laza és rövid ideig tartó kapcsolatra, a rendszeres hospitálás, a gyermekekkel való szervezett érintkezés hiányára vezethető viszsza. Természetesen ezen is segítenünk keli.) Két járási matematika-fizika szakfelügyelő is felsorolja a tanulók életkori sajátosságainak nemismeréséből származó káros következményeket. „Elsietik az alapozó számtanórákat, nem reális követelményeket szabnak, nem a gyermek életkori sajátosságainak megfelelő módszereket alkalmaznak, nem az életkornak megfelelő következtetésekre szoktatják tanítványaikat, és gyakran megelégszenek verbális, vagy képletes meghatározásokkal, sokszor csak kész szabályokat, törvényeket deklarálnak." Az elmarasztaló véleményekkel szemben — szerencsére — örvendetes jelenségekkel is találkozunk. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei oktatási osztály nagy elismeréssel szól a főiskolánkról kikerült testnevelő tanárokról. „Az oktatási reformtörvény irányelveit — a hat járási szakfelügyelő egyöntetű véleménye szerint — szinte maradék nélkül igen jó eredménnyel valósítják meg... Nem ad nekik nehézséget a tárgy keretén belül a világnézeti nevelés lehetőségeinek kihasználása, örvendetes, hogy fiatal testnevelő tanáraik zöme az úttörő-mozgalom aktív irányítója, segítője... Eredményesen tevékenykednek a községi sportegyesületekben, MHSZ-ekben." Csupán az osztálytermi testnevelési órák levezetésében tapasztalnak náluk némi hiányosságokat. Megnyugtatónak érezhetjük az egyik Nógrád megyei földrajz és biológia szakfelügyelő véleményét is: „az Egri Tanárképző Főiskoláról általában olyan tanárokat kapunk, akik a kezdéssel járó problémákat több-kevesebb segítséggel le tudják küz deni: 4—5 év után többségük jó nevelővé válik"... „A főiskolai földrajz tanszék •— írja •— a fiatal pedagógusok munkája iránt eddig is érdeklődött, továbbképző előadásokkal is hozzájárult egykori tanítványainak szakmai és ideológiai önképzéséhez. Ez különösen sokat jelentett és jelent a pályakezdő kartársaknak." e) Hiányosságok az osztályfőnöki munkában Néhány szakfelügyelő megállapítása igen súlyos kérdést vetett fel, amelyet azonban a MM rendelkezése alapján máris nagyrészt sikerült kiküszöbölnünk. Ä Iegtipikusabbat idézzük is. „Az osztályfőnöki munkaterv elkészítésében igen nagy tájékozatlanságot árulnak el valamennyien. Mivel nem ismerték a Nevelési tervet, nem tudták megtervezni a konkrét nevelői munkát. Bizonytalanok voltak a tevékenységi formák kijelölésében. Nem ismerték a neveltségi szintfelmérés fogalmát. Nem sikerült a koordinált együtt473