Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

Magyarország flőratérképe alapján a Tarna-vidék nagyobbik része a Matricum flóravidék Borsodense flórajárásába tartozik, a kisebbik része pedig az Agriense-be. Bár a terület igen sajátos viszonyokat mutat felépítésével és a rajta kialakult jellegzetes növénytakarójával, mégisem lehet külön flórajárásnak tekinteni a szomszédos területekikel való, 60%-nál is nagyobb megegyezése miatt. Kívánatos lenne az Agriense északkeleti haiájrvonalát a Borsodense rovására kicsit keletebbre vinni. Az életforma szerinti megoszlást szemléltetően mutatja az életforma diagramm (3. sz. ábra). Ez egy 16 cikkre osztott kör, melynek minden cikkjébe meghatározott életforma kerül és azt kitölti, a százalékértéknek megfelelő sugárihosszúságban. Mivel az egyes életformák térbelileg -tob. a nekik megfelelő helyen állnak, a társulás szintjének tömegviszonyairól is képet ad. Legnagyobb tömeget az évelők (H) teszik ki, 51,9 %-os részesedéssel. Emellett feltűnő még az egyéveseik (Th.) nagy iszáma — 19,7%. Ez össze-tfüggésíben van az ökológiai adottságokkal, a jelentős területeket elfoglaló száraz meleg, hoisiokos lejtők kedvezőtlen adottságaival, de növeli számukat a sovány legelők és a szántóföldek térhódítása is. Vegetáció — Növénytakaró A terület viszonylag egységes felépítésű alacsony hegyvidék, is így a vegetáció kialakulására elsősorban ez nyomja rá a bélyegét. A terület zonális növénytársulása a lapos hegytetőiket összefüggően borító cseres-tölgyes (Quercetum petraae-cerris), melyben előfordulnak: a Genista ovata,, Cytisus hirsutus, több szu'bmediterrán elemmel együtt. A meredek déli lejtőkön extrazonalis helyzetben, viszonylag kis területen alakultak ki a mészkedvelő tölgyesek (Corno-Quercetum) és egy-két helyen bokorerdő fragmentumok (Mahalebeto-Quercetum) Colutea arborescens-sel. Az északi lejtőkön és a mélyebb völgyekben kialakult, viszonylag nagy kiterjedésű extrazonális bükkösök (Melitti-Fagetum) már kárpáti jellegűek, s főleg ezekben él a Dentaria glandulosa ós a Primula elatior. Az egyéb expozíció jú völgy lej tőkön és a völgyek alsó harmadában nagyon kiterjedtek a gyertyános-tölgyes társulások. Edafikus jellegű társulásnak foghatjuk fel a délnek kitett, málló apóka homokkősziklák érdekes Festuca pallens-es társulását, melyben a sziklagyepek: és a homokpuszták fajai keverednek. Ez a társulás a leggazdagabb a Mátrában is a ritka xerotherm elemekben. Ha ezeket a helyeket legeltetik, a karroisodáshoz hasonló kopárosodás lép fel, ahol az extrém körülmények között a csupasz homokkőfelületen csak néhány növény tengődik. Északi kitettségben a málló homokkő kilúgozódik és rajta nagyon szép mohaszintű mészkerülő bükkösök (Melampyro-Fagetum) alakulnak ki. Mohaszintjében még a Blepharostoma trichophyllum és a Haplozia lanceolata is előfordul (Domaháza). Lapos völgy aljakban a patakök mentét szép égereseik kísérik. Itt-ott láperdő fragmentumok is előfordulnak (Palinapuszta). A ligeterdők irtása helyén gazdag kaszálórétek, a láperdők irtása helyén zsombéksásOk alakultak ki. Gazdag patak menti növényzet, főleg Glycerio-S par g anion társulások. Elég elterjedtek a természetes erdők helyén kialakított akácos kultúrerdők. Ki25 385