Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

befolyását a megyében, akkor elképzelhető, hogy az antikommunista propaganda nem maradt hatástalan. A nagybirtok felosztása ugyan kihúzta az anyagi alapot az egyház alól, de tömegbefolyása még hosszú időn keresztül kedvezőtlenül éreztette hatását mind a felnőtt lakosság, mind a fiatalság körében. Az egyház céljainak elérése érdekében változatos eszközöket alkalmazott és változatos harci formákat alakított ki. Felhasználta harcában az egyházközségeket, a különböző politikai szervezeteket, az iskolát — ahol privilegizált helyzetben volt —, a sajtót, a legális hitbuzgalmi tevékenység formáit. Végső esetben pedig az illegális ellenforradalmi tevékenység is megjelenik az egyház politikai praxisában. Mindezeket a tényezőket a demokratikus ifjúsági mozgalom kialakulásának és fejlődésének tanulmányozásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni. * A felszabadulás Heves megyében is megnyitotta az utat a demokratikus politikai élet kibontakozása előtt. 1944. november 30-án felszabadult Eger. December 24-ig a szovjet csapatok az egész megyét megtisztítják a fasiszta csapatoktól [6]. December 2-án már plakátok jelentek meg Eger utcáin, amelyeken felhívták a lakosság figyelmét, térjen vissza lakásaiba, kezdje meg a romok eltakarítását, induljon meg a normális élet [7]. Egerben közvetlenül a felszabadulás után megalakult a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete és kiáltványt intézett az egri dolgozókhoz: „Magyarok! Munkások! Elvtársak! a rabbilincsek lehullottak. Saját sorsunk felett magunk határozhatunk. Csak egy út van: végezni a kapitalista, feudális reakció, a fasiszta kizsákmányoló politikával. Egyedül a Magyar Kommunista Párt hivatott arra, hogy a munkások, dolgozó parasztok és szellemi munkások demokratikus Magyarországát felépítse [8], A Kommunista Párt a legfőbb segítője a megalakuló demokratikus közigazgatási szerveknek, s a párt tagjai önzetlenül kiveszik részüket nemcsak a reakció elleni harcból, hanem az újjáépítés nehéz munkájából is. A város szovjet katonai parancsnoksága segítségével megszervezték a város vezetését, a polgárőrséget,, a közellátást és a termelés megindítását. A felszabadulás utáni napokban a községekben is azonnal megindult az új élet kibontakozása. Az emberek előjöttek a pincékből és a kényszeróvóhelyekről. Megismerkedtek a szovjet harcosokkal és saját tapasztalataik alapján győződtek meg a szovjetellenes fasiszta propaganda valótlanságáról. Számos jelentés és szóbeli visszaemlékezés beszámol arról, hogy a szovjet alakulatok valóban felszabadítóként, barátként bántak a polgári lakossággal [9]. Az üzemi munkások kezdeményezésére megalakultak az üzemi bizottságok. Vezetésükkel az épen maradt üzemekben azonnal megindult a termelés, a megrongálódott üzemekben pedig megkezdték a helyreállító munkát. Petőfibányán december 10-én, az Egercsehi bányában pedig december 24-én indult meg a termelés. Januárra óriási erőfeszítések árán helyreállítják a villanymotorokat, Egercsehi és Mónosbél között a kötélpályát, és megindulhatott a szénszállítás [10]. 37