Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

lóképp Adynál: „Mikor fogunk már összefogni?" Itt a fog ismétlődésének szójátéka mögött ilyenféle gondolat áll: „Mikor kezdünk már összefogni?" (Persze, a fogunk többet mond, mint a kezdünk!) Ady korának jelenében még nincs meg a nemzeti és az egymásra utalt nemzetek közötti összefogás: ezt a költő hite szerint a jövő hozza meg. Az ember tragédiája idézett mondatában is ott lappang a fog segédigének eredeti "kezd' jelentése: „S ha ennek [ti. a végtelenség érzetének] elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét." Ebben az a gondolat is benne van, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor az embert a végtelenség érzetének büszkesége elragadná, attól kezdve éreznie kell majd, hogy „az arasznyi lét" bizonyos korlátok közé szorítja az emberiség cselekedeteit. Fogadjuk el hát mi is jónak, amit Arany János nyelvművészete és Madách Imre helyeslő hozzájárulása a legjobb nyelvi formaként szentesített a Tragédiának ebben a halhatatlan mondatában! [5] Egyébként maga Madách is gyakran élt a fog-os jövő idővel. Csupán a tizenötödik színből a következő példákat idézhetem (mindegyiket Madách Imre saját fogalmazásában): „Ma egy tárgyért, holnap másért megint A máglyának meglesznek martaléki, S meglesznek a kik gúnyolódni fognak" (3989—91. sor.); „Tudom, fel fog mosolygni arcod" (4022. sor); „De, oh Uram! ki fog feltartani, Hogy megmaradjak a helyes uton?" (4091—92. sor); „ . . . Költészetté fog és dallá szűrődni" (4104. sor); „Gyanítom én is, és fogom követni" (4138. sor). Szabó József az elemzett példák felsorolása után megjegyezte cikkében: „Mindez természetesen semmit sem kisebbíti Arany iránti hálánkat." Azt hiszem, nemcsak hogy nem kisebbíti, hanem növeli! Mintegy önmaga igazolásául Szabó így folytatja: „Egyébként már régebben is voltak Madách-kutatók, akik az Arany javításait mérlegre tették. Gulyás Pál pl. a Válasz című folyóirat 1934. májusi számában többek között ezt írja: . . . több helyen vissza kell állítani Madách szövegét. . ., Arany akademizmusa ... az aranyjánosi pedantéria, ... ez az illedelmesen és feszesen lépkedő jambus-gond nem állott összhangban a mű világtávlatával . . . «" Mit válaszolhatunk erre a Tragédia tizenhárom idézett helyének megvizsgálása és elemzése után? Azt, hogy Gulyás Pál megállapításai sincsenek „összhangban a mű világtávlatával". Szabó József végső következtetéseivel és javaslataival azonban teljes mértékben egyetértek. Minden szavát magam is figyelmébe ajánlhatom Madách Imre olvasóinak, kutatóinak és kiadóinak: „ . . . nemcsak a kegyelet, hanem az igazság is azt kívánja, hogy Arany János szakértő kezének tapintatos simításait még jószándékú restaurálással se töröljük le Madách művéről. Az azonban bizonyos, hogy szükség volna Az ember tragédiájának egy egészen részletes, új, pontos kritikai kiadására, világosan feltárva az ős-szöveget, s mellette könnyen észrevehető módon Szontágh Pál, Arany János és Szász Károly változtatásait [6], A kutatók és gyűjtők emellett bizonnyal szívesen vennék a Tragédia kéziratának, e tán legbecsesebb ereklyénknek fakszimile kiadását is." 269