Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

dései 1860 januárjában. A nőegylet egyik fő feladatának az 1848-as hagyományok ápolását tekintette. Egernek, mint megyeszékhelynek jelentős szerepe volt az 1861—65. közötti Schmerling-féle provizóriummal szembeni ellenállásában is [25]. Az egri függetlenségi hagyományok érthetővé teszik, hogy a Magyar fvöztársasági Pártnak Egerben is — vidéki viszonylatban az elsők között — tagozata jött létre, aminek előzményei voltak. 1912. október 9-én a klerikális befolyás alatt álló munkáspárti Eger c. lap cikket közölt a Magyar Köztársasági Párt megalakulásával kapcsolatban. A cikkíró durván támadja az országos szervezet létrejöttét és a következő megjegyzéseket teszi: „Lehetetlen nem mosolyogni ezen az alakuláson... Megalakult a Magyar Köztársasági Párt... ez a párt egyenesen a magyar alkotmány alapeszméinek üzen hadat. Azt akarja tőlünk elrabolni, amit ezer esztendeje és másfél évtizede fejlesztettünk különlegesen magyar királysággá, ami nélkül nemzetünk el sem képzelhető ... A párt első esetben halvaszületett torz eszme, második esetben nemzetellenes szövetkezés. Tehát mindkét esetben pusztulnia kell'" [26]. Eger haladó értelmisége nem hagyta szó nélkül a fenti cikk gyalázkodásait és a Hevesvármegyei Hírlapban ketten is reagáltak rá. Először Csépány László radikális gondolkodású egri ügyvéd utasította vissza a cikk rágalmait. Az Eger viszontválaszában igen diplomatikusan elismerve Csépány kiválóságát — „egyik nagy műveltségű, klasszikus tudású ügyvédünkének nevezi — úgy magyarázkodik, hogy Csépány félreértette a cikket. Ök nem a köztársaság eszméjét ítélik el általában, hanem a Magyar Köztársasági Pártot. Ugyanis a történelem „e nagy mestere arra tanítja a magyart, hogy valahányszor letért a királyság útjáról — elesett". Erre több példát hoz, olyanokat, melyekben legnagyobb hagyományaink lebecsülése tükröződik. Történelmünk legragyogóbb hagyományait hozza fel példának; a Ptákóczi szabadságharcot, az 1848/49-es szabadságharcot. Tulajdonképpen azt fejtegeti a cikk, hogy maga a köztársaság eszméje elfogadható, de nem nálunk [27]. A Csépány-cikk visszhangot keltett a Magyar Köztársaság c. lapban is. Dr. Nagy György szerkesztői üzenetet küldött Csépány Lászlónak Egerbe abból az alkalomból, hogy „keményvágású cikket írt. . . amelyben a történelmi igazság hangján válaszol az ottani császármadarak víjjongására . . ." Nagy György üzenetében a Köztársasági Párt egri támogatóiról szintén elismerően írt; „Egerben és egész Heves vármegyében pártunknak sok lelkes tagja van, akik élő bizonyságai a cikk azon állításainak, hogy a szívekben belül régóta élt már a köztársasági eszme" [28]. Az Eger cikkére Csépány on kívül Kolacskovszky is hasonló szellemben válaszolt 1912. október 27-én a Hevesvármegyei Hirlapban. Cikkének címe a Felséges eszme. Ezt a cikket Babocsay Sándor a 48-as Függetlenségi Párt egri elnöke elküldte dr. Nagy Györgyhöz. A cikket Nagy György lelkesen fogadta és meghívta Kolacskovszkyt 1912. december l-re Budapestre a Sas fogadóba, hogy ott személyesen is találkozzanak. Ezen a napon volt a Köztársasági Párt budapesti tagozatának alakuló gyűlése is. A gyűlésen Kolacskovszky néhány barátjával együtt megjelent és 25