Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

3.1. Egy nyelvész nyelvről alkotott felfogását a legjobban az illusztrálja, hogyan definiálja a nyelvet és a nyelvtudományt: Bogorodickij így határozza meg a nyelvet: ,,Minden nyelv beszélt, írott és irodalmi formájában olyan szociális környezet terméke, amely nemcsak egy adott idő, hanem a megelőző korok egymásra ható egyéniségeinek közössége volt." (O K 1. 1.) A nyelv a gondolatok közlésének eszköze, a legtökéletesebb a gesztusokkal összevetve. A közlés során beszédünk szavai, fogalmaink, gondolataink kifejezésének szimbólumai vagy jelei.(O JA 1—2.1.) A szavak emellett a legkényelmesebb szimbólumok, hiszen könnyen képezhetők és könnyen felfoghatók. Önkéntelenül csodálkozhatunk azon, milyen ügyesen jött rá az emberiség arra, hogy mind a kifejezés, mind a felfogás szempontjából olyan szimbólumokat használjon fel, mint amilyen a hangbeszéd. E szimbólumok, jelek — amelyek kiejtett és hallott hangelemek összegéből tevődnek össze —öntudatlan tevékenységbe mennek át az egyes beszélőknél, ami nem nehezíti a gondolat közlését. A nyelvnek vannak sajátos ismérvei: 1. Kétoldalú; a beszélő és hallgató között létrejött olyan kapcsolat, amelyet beszélt formájában egy objektív tényező, a levegő rezgése közvetít. A beszélő számára a beszéd — a gondolat funkciója, a hallgatónak viszont a gondolat a beszéd funkciója. A beszélőnél a gondolati tartalom vonja magával a szavakat, a beszédpartnernél viszont a szavak idézik elő a gondolati tartalmat. A beszédközlés társas jelenség. Elsőrangú szociális tényező. 2. A beszéd nem egyszerű szócsere. A legegyszerűbb beszéd is alkotás mind a beszélő, mind a hallgató szempontjából. A beszélő célja, hogy őt jól és teljesen megértsék. Ez a törekvés a nyelv fejlődésének alapvető faktora. 3. A nyelvi fejlődés szoros kapcsolatban van a civilizáció fejlődésével, ezért a nyelv egy adott nép kulturális és szociális történelmének pontos krónikája. 4. Nyelvünk nemcsak gondolataink kifejezésére szolgál, hanem a gondolkodás fejlesztője is. A gondolattartalom kifejezése révén az emberi ész osztályozóképességének mutatójává válik. A nyelv elemei felhalmozzák a megismerő tevékenység eredményeit is, további fejlődése kiinduló pontjává válnak. A nyelvnek e ,,fixáló" tevékenysége nélkül a tudomány nem. létezhetne. 5. A nyelv lehetőséget ad az ember művészi igényei kielégítésére, hiszen a hangokon kívül a ritmus, a zeneiség, a rím elemei is benne rejlenek. Belőlük épül fel a költészet, a művészet nyelve. 6. A nyelv természetéből következik, hogy térben és időben változik, amit a nemzedékváltás, széttel épülés és az azzal járó új viszonyok hoznak létre. Összefoglalva az elmondottakat, így jellemezhetnénk Bogorodickij nyelvről alkotott nézeteit: 1. A nyelvet az emberi kommunikáció eszközének tekintette. 2. Hangsúlyozta a nyelv szociális jellegét. 3. A szociális tényezők mellett a nyelvi jelenségek pszichikai oldalának is döntő jelentőségeket tulajdonít. 231