Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

nyilatkozott a Weber-koncepció ellen, de súlyával, betöltött funkciójával áthághatatlan akadályokat gördített az énekoktatás minden területén. Ennek ellenére lelkes tanítók komoly ügyszeretettel karolták fel, és megvalósítottak abból annyit, amennyit tudtak. Ez az énekmetódus más metódusokkal együtt csorbítatlanul vagy módosítva eléldegélt az egységesítő törekvések győzelméig, a mai gyakorlat létrejöttéig. (Bátori Lajos csurgói képzős tanár úiabb propagálása 1900-ban, aki a tanító- és óvóképzők alsó osztályai számára kiadott „Enekeskönyv" c. művében Weber lelkes híveként jelentkezik. Hodossy—Sarudy: „Magyar Énekiskola, Kecskés Ernő: Ének gyakorlókönyv és Lovas László „Elméleti és gyakorlati énekkönyv" stb. csupa weberi talajon sarjadtak.) Még szembetűnőbb a Vezérkönyv hatása, ha a mai énekoktatási rendszerünk összetevőit nézzük, e helyütt vulgáris leszűkítésében: Curwen kézjelei, betűi, Weber alaphang (dó) elhelyezése a vonalrendszer különböző helyein. Ezek egyesítése a Hundoegger által. így áll össze egy legértelmesebbnek, legeredményesebbnek vallott rendszer, ami a zenei írás-olvasás kezdetétől a szükségesig elvezethet. Sztankó Béla század eleji törekvései, melyek a magyaros vonást, a nemzeti jelleget hangsúlyozzák, a Kodályszisztémában valósulnak meg igazán, amikor is a magyar gyermeki és népi dallamokra épülve nemzetközi szintű elismerést, méltatást érdemel. Sok harc és küzdelem árán született énekoktatási metódusunk. Sokan voltak azok, akik tollat is kézbe véve szolgálták zenei felemelkedésünk ügyét és a névtelen hősöknek megillető tiszteletadás megadatása nélkül a feledés homályába húlltak . . . Sándor Domonkos és Horváth Gyula a magyarság kulturális felemeléséért küzdöttek és az utókor nevében — majd egy évszázad távlatában — legalább a feledéstől kívánja e szerény tanulmány életművüket megmenteni. IRODALOM [1] Ádám Jenő: Módszeres énektanítás (Budapest, 1944.) [2] Bartha Dénes: Musicologia hungarica (Budapest, 1935.) [3] Bartalus István: Énektanító vezérkönyv Éneklő ABC I—IV. évfolyam (Budapest, 1872.) [4] J. Curwen: Grammar of vocal music (London, 1843.) [5] Agnes Hundoegger: Leitsade der Tonike-Do-Lehre (Maria Leo előszavával, 1931. Berlin.) [6] Perényi László: Az énektanítás pedagógiája (Budapest, 1956.) [7] Sándor Domokos és Horváth Gyula: Vezérkönyv a népiskolai énektanításhoz (Eger, 1875.) [8] Schmidt Péter: Dallamok az Ausztriai birodalombeli kath. magyar elemi tanodák második nyelvgyakorló és olvasó könyvben foglalt énekekhez (Pécs, 1859.) [9] Schmidt Péter: A zene tankönyve mesterképezdék számára (Pest, 1857.) [10] Szabolcsi Bence: Magyar zene (tanulmány, Zenei Lexikon II. kötet), (Budapest, 1930.) [11] Sztankó Béla: Az iskolai énektanítás rendszerei (Budapest, 1934. Énekszó I. 2—6. sz.) [12] Vajdafy Emil: A... Nemzeti Zenede története (Budapest, 1890.) [13] J. R. Weber: Theoretisch-praktische Gesangslehre für die allgemeinen Volkschulen des Kantons Bern (Bern, 1849.) [14] Zsaskovszky Ferenc és Endre: Egri énekkáté (Eger, 1860.) 160