Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

12 óra között, havi 2 forintért. A szülők szívesen fizetnek, mert „e foglalkozás szép és nemes". A nagyszebeni áll. főgimnáziumban 1850-től énektanítót állandósítanak, sőt: az iskolának ének- zenealapja van. A pécsi áll. főreáliskolában 1857-től kezdve „igen képzett" tanerők tanítják az éneket. 1855-től „egyházi énekdíjat" szednek. A felsorolásban csupán néhány, főleg egyházi középiskola helyzetére utaló adatok kaptak helyet. Alsófokú iskoláink énekoktatásáról a rendelkezésre álló adataink hitelesítése nem teljesen kimunkált. Azok helyett Percnyi László kiadvány jegyzéke tanúskodjék: „Szepesi Imre: Elemi karénektan, Pest. Szívemelő és derítő énekek I—V. füzet, Pest, 1859. Zsaskovszky Ferenc és Endre: Egri énekkáté, Eger, 1860. Kis lantos stb. A protestánsok közül Maróthy György: Soltároknak négyes kótáik, Debrecen, 1743 és 1746. Zákány József és Sz. Nagy Károly: Énekhangzatos könyv, Debrecen, 1846. Batizi András énekléstan, Debrecen, 1851. Ivánka Sámuel: Karénektan Sárospatak, 1846, Thill Ferdinánd: Elemi karénektan (Elementar Chorgesangschule) Pest, 1855." E kiadványok szinte teljesen nélkülözik a zenei néphagyományt és az egyhazat, az elnémetesítést szolgálják. További idevonatkozó írások: Békefi: A népoktatás története Magyarországon 1549-ig (1906). A mohácsi vészt megelőző iskolai énektanításunk egyetlen kéziratos emléke: Szálkái László érsek zenei jegyzete (1490), melyről dr. Bartha Dénes írt ismertetést (Musicológia hungarica 1935.). Dr. Szabolcsi Bence a Zenei Lexikon II. kötetében „Magyar Zene" címszó alatt — II. kötet, 1930. 72. 1. írja: Magister Jacobus: Speculum musikce c. munkájában azt olvashatjuk, hogy Magyarországon a tanítás nyugati példák alapján történik, az éneklés a szolmizáció gyakorlati alkalmazásával. Szabolcsi eme tanulmányában további érdekes adatok lelhetők a XVI. századi iskolai énekoktatás latin nyelvű egyházi énekeinek műveléséről, valamint az énekmondók ajkán született históriás éneklésről, énekesekről, akik közül sokan, a mohácsi vészt követő években nemesi rezidenciákban meghúzódva, vag^ városi iskolákban vállaltak iskolamesteri állást. Ugyancsak Szabolcsi Bence tanulmánya: „A XVIII. sz. magyar kollégium zenéje". Igen értékes, idevonatkozó adatok találhatók, amelyek a tanulmány címében foglaltak alapján teljességgel bírnak. (Zenei Szemle, 1929., Magyar Zenei Dolgozatok, 8. sz. 1930.) Szomorú a helyzet az iskolazenét tanítani óhajtó nevelőképzésben. Hazai szakemberképzésre utalás először a két Ratio Educationis (1777. és 1806.) rendelkezéseiben található. Ezek szerint a tanítóképzőkben zenetanulásra csupán fél év jutott. Elképzelhető, milyen kevés volt ez, különösen ha számításba vesszük még azt is, hogy eme 5 hónapocska alatt kellett felkészülni a növendéknek a kántorságra is, tehát az orgonajátékra, valamint az egyházi szertartásokon való aktív részvételre. Az 1844. kormányrendelet felemelte a tanítóképzést 2 évre. Am a felemelt időtartam új tantárgyak bevezetésével járt együtt, így a zenei kép148