Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

nak és tektonikusán lesüllyednek, a korábbi eróziót ismét az üledékes anyagok felhalmozódása követi (Alföld). 4. ábra A Felső-Innvölgy fejlődése (típus). A glaciális teknővölgybe a folyó a jégkorszakok elmúltával V alakú folyóvölgyet vésett. A régi formák a fejlődés irányváltozása miatt új formai elemekkel keverednek. A hatóerők intenzitás-változása, helycseréje és időbeli ritmusa főleg tektonikai- és éghajlatváltozásokkal kapcsolatos jelenség, s velük szorosan együtt jár a folyóvizek, a jégtakarók, a szelek és a tengerek munkaképességének a változása. Ez utóbbiak a tektonika és az éghajlat, valamint a földfelszín alaktana között a transzmisszió szerepét játsszák. Az éghajlattal kapcsolatos klimatikus morfológiai tartományok ilyenkor más földrajzi szélességekre csúsznak át. Űj területeken addig ismeretlen tényezők kezdik meg munkájukat. Az előnyomúló jégtakaró glaciális formákkal gazdagította az érintett tájakat. A periglaciális övezetben kialakult a lösztakaró. A jégtől létrehozott változatos formakincs — fosszilis állapotban — a jég visszahúzódása után még hosszú ideig megmarad, és keveredik az új (fluviatilis) formákkal. Bár nem harmonikus elemei már a tájnak (a jelenleg működő felszínalkotó erőkkel nincsenek összhangban), nem halott formák. Tájképi szerepük mellett (azon az elven, hogy a jövőt a múlt és jelen együtt határozza meg) a fosszilis formák feltétlen hatást gyakorolnak a felszín további fejlődésére. A Felső-Innvölgy glaciális teknővolgyébe — a gleccserek visszahúzódása után — a folyó fluviátilis jellegű V alakú völgyet vésett. A szűkebb bevágódás mellett a hajdani teknővölgy is rekonstruálható, mert annak maradványai a folyót ma megszaggatott teraszok alakjában kísérik, s a tájnak különleges jelleget kölcsönöznek. A periglaciális lösztáblák alaktani hatása látszik nálunk a Mezőföld jellegzetesen bevágott patak völgyeiben. Egyéb löszképződmények is bizonyítanak a fosszilis formák mai fejlődéstani szerepe, és a különböző éghajlati viszonyok között kialakult formák keveredése mellett. A viszonylag ép lösztábla-részletek az elhaló, a szakadékos patakvölgyek, a löszcirkuszok, löszpiramisok és egyéb jelenkori alakulatok a progresszív hatások eredményei. A táj fejlődése, a táj mint „földrajzi mozgásforma" A földrajzi táj széles problémakörének kifejtése helyett néhány vázlatos gondolatra szorítkozva mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy a táj is fejlődik. A közismert filozófiai mozgásformák leggazdagabb foglalata, legtágabb tere a földrajzi burok (szféra), Grigorjev szerint kölcsönhatásszféra, 9* 131