Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

Egyik nehézség tehát, amivel meg kell a tanulónak küzdenie a határozók elemzése során, hogy egy-egy rag igen sokféle határozót jelölhet. Azt azonban megfigyeltethetjük az állandó határozóknál, hogy némely esetben az egyik tag alaki vonatkozásai meghatározzák a másik tag alaki kifejezőszközét, ragját is (de nem a határozó típusát!). Pl.: belekezd a feleletbe, nekifog a munkának, ráismer a vendégre stb. Az is figyelemre méltó, hogy pl. a beugrott a kertbe szerkezetben a határozó konkrét helyet jelöl, míg pl. a beugrott a tréfának szerkezetben ugyanazt az igét másféle raggal ellátott névszó követi, és képes az egész kifejezés. Mindenesetre az ilyen példák elemzésével meggyőzhetjük a tanulót arról, hogy nem dönthet az alaki elemekből kiindulva, hanem a tartalmi vonatkozások alapján kell differenciálnia. Éppen ennek érdekében fel kellene már számolni azt a meglehetősen mechanikus tanítási formát, hogy csak a határozók pontos kategorizálását tekintsük célunknak. Bachát László sok gyakorlati példát elemző tanulságos cikke: „A határozók tanításához" (Módszertani Közlemények, 1967. 221—24.) is kifejti, hogy a határozók kategorizálásának a jelentés az alapja. Hangsúlyozzuk még nyomatékosabban: a helyes kategorizálást nem tekinthetjük végső célnak: a kategorizálás is csak eszköz a kifejezőkészség és a logikai készség fejlesztésére! Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy a kategóriák megtanítására nincs szükség, hiszen enélkül nem is lehetne a különböző típusokat elkülöníteni. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nem lehet és nem is szabad minden esetben minden lehetőséget megmutatnunk, mert — különösen gyengébb képességű osztályban — ennek az lehet a következménye, hogy csak „megkeverjük" a tanulókban kialakult fogalmakat, és osztályunkban az a vélemény fog kialakulni, hogy bármire bármit „rá lehet fogni". Éppen ezért lehetőleg ne szerepeltessünk túlságosan sok átmeneti jellegű példát, nehogy zavarossá, áttekinthetetlenné tegyük a tananyagot ahelyett, hogy a logikus, világos gondolkodás ügyét szolgálnánk! A gondolkodási készség fejlesztésében igen lényeges szerepet tölt be az összefüggések megláttatása. Ennek érdekében lényeges, hogy a határozókat is szerkezeti összefüggésben elemeztessük, természetesen a megfelelő fokon. Mindig figyeltessük meg, hogy a határozó melyik mondatrészhez kapcsolódik. így nemcsak az összefüggéseket vétetjük észre, hanem dialektikus szemléletre is nevelünk. Egyik VII. osztályban ezt a valóban gondolatfejlesztő elemzést végezték el: Táblára került a példamondat: „A radványi sötét erdőben halva találták Bárczi Benőt." A felelőnek elemeznie kellett a mondatrészeket, és így került sor a halva határozó elemzésére. A tanuló gondolkodóba esett: állapothatározó lenne, de az állapothatározó az alany állapotát határozza meg, itt pedig az alany határozatlan, tehát az állapothatározó nem vonatkozhat arra. Ezek szerint nem is állapothatározó! — Mivel a tanuló nem jutott tovább, egy másik felelő megállapítását hallgatták meg: „ A mondat határozója!" — A hallgató helyesen figyelmeztette: a mondatnak nincs határozója: a mondatrészek egymást határozzák meg, nem a mondatot. Ezután már csak egy lépés következhetett: annak megállapítása, hogy kire (mire) vonatkozik, hogy halva (halott) volt. A válasz most már habozás nélkül hangzott 106