Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

DÉLNYUGAT-DUNÁNTÜL FLÖRÄJA I. FLORA REGIONIS HUNGÁRIÁÉ MERIDIO-OCCIDENTALIS I. KÁROLYI ÁRPÁD

1—PÖCS TAMÁS

2 Történeti bevezetés Hazánknak a Rába, a Zala alsó folyása és a Mura—Dráva által határolt háromszöge az alpin, nyugat-balkáni és pannon flóra találkozásában fekszik. Bár viszonylag egyhangú dombvidék, a három irányból érkező flórahatások gazdaggá tették növényvilágát és méltán hívta fel magára igen korán a botanikusok figyelmét. C1 u s i u s volt az első, aki a terület északi szegélyén keresztülutazott, és pontosabb lelőhely nélkül egy pár jellegzetes növény itteni előfordulásáról hírt adott (Clusius 1583, pl. Daphne cneorum ssp. arbusculoides, Nyugat-Dunántúl bennszülött növénye vagy az európai kertekbe innen elterjesztett Hemerocallis lilioasphodelus). Kitaibel Pál a terület déli szélén utazott keresztül és Csurgó környékéről közölt adatokat. A rendszeres flórakutatás Wiesbaur munkásságával veszi kezdetét (1874— 1879), bár ez csupán Nagykapornak környékére korlátozódott. Az átfogóbb, nagyarányú flóra,kutatás megindulása Borbás Vince nevéhez fűződik, aki először a vizsgált terület északi részére benyúló Vas vármegye növényföldrajzát és flóráját foglalta össze (1887—1897). majd balatoni flórájában (1900) zalai, Nagykanizsa közvetlen környékére vonatkozó adatokat is közölt, Gáyer Gyula (1905—1936), ki megírta Vas vármegye fejlődéstörténeti növényföldrajzát, ebben és számos kisebb publikációjában közöl elsősorban a terület északi részére vonatkozó adatokat. Boros Adám a Dráva bal partról szóló tanulmányában a terület legdélibb részeiről publikál (1924), később a Vendvidékről és a Muraközről szóló cikkeiben (1944) gazdagítja újabb florisztiikai adatokkal ismereteinket. (Jávorka Sándor a 30-as években célul tűzte ki a még átkutatatlan középső rész (Őrség. Göcsej. Észak-Zala) rendszeres bejárását. 1940-ben közzétette több jellemző délnyugat-dunántúli növény elterjedési térképét. Legértékesebbek a szerzők rendelkezésére bocsátott, először itt publikálásra kerülő adatai. Részletes terepbejáró munkájába Zólyomi Bálint, majd az 50-es években Baksay L e o n a is intenzíven bekapcsolódott. Zsohár Gyula bölcsészdoktori értekezésében az őrség növényföldrajzi vázlatát tette közzé (1941). Érdeme Dunántúl legszebb tőzegmohás lápjának, a Farkasfa melletti Fekete-tónak felfedezése. Horvát A. Olivér Szentgotthárd környékén végzett kutatásokat, és több érdekes dealpin elemünket először publikálta innen (1944, 1949). Kováts Ferenc az észak-zalai Misefa környékén gyűjtött igen sokat, különösen értékes Hieracium anyaga. Az Agrártudományi Egyetem herbáriumában levő adatai e munkában látnak először napvilágot. Újvárosi 1 Nagykanizsa, Kun Béla utca 11, 2 Eger, Tanárképző Főiskola 329-