Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

1. kép. Japán Orff-zenekar Tokióban dallamot, későbbiekben már teljes mesét ritmussal, dallammal, sőt tánccal ellátva rögtönöznek. A hazai ének-zeneoktatásunk hiányosságai közé sorolható a ritmuskészség, a mozgáskultúra, az improvizatív és alkotó készség módszeres fejlesztésének kevéssé kimunkált területe, valamint az énekes-hangszeres zene viszonyának egyenlőtlenségei az utóbbi rovására. Amíg a mi munkánkban túlnyomórészt a tudatos elem dominál (a széles körű és mélyreható elemzések, ia zenei írás, olvasás, a kottaképhez-kötöttség stb.), s ezáltal sokszor elsikkad a zenei, a művészi élménynyújtás, illetve szerzés, a játékosság, a felszabadult, örömteli zenélés nélkülözhetetlen légköre, addig a Schulwerk'ben háttérbe szorul a tudatosság, s mindenekelőtt a spontaneitás ós az ösztönösség érvényesül. Ebből következik, hogy a Schulwerket kitűnő kezdetnek tekinthetjük, színes és fantáziadús elindulásnak a zene megszerettetése terén, de az átmenet a zene valódi megismerése felé, az értékes művészi zenéléshez, a klasszikus hangszerekhez, a zeneirodalom örök értékű vokális és instrumentális alkotásaihoz még kidolgozatlan. Orff mindenkor nagy jelentőséget tulajdonított és tulajdonít a zene elsődleges elemének: a ritmusnak. Ennek megfelelően nála óriássá nő a ritmushangszerek, az ütőhangszerek jelentősége, hangzásvilága, éppen ezért némileg egyoldalú is. Érdekes megfigyelni az „Antigonae" teljes zenekari összeállítását: 6 zongora (ütőszerszámokkal), 4 hárfa, 9 gordon, 6 fuvola, 6 oboa, 6 trombita, 8 üstdob, kőgong, 11 különböző hangterjedelmű xilophone, köztük a gyermekzenekari műveiben használatos ún. trogxilophone, 3 harangjáték, 2 harang, 4 pár réztányér, 3 pár török réztányér, kis üllő, 98-