Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

A magnetooptikának ezt az érdekes jelenségét Faraday 1845-ben, a mágneses és optikai jelenségek első közös megnyilvánulásaként fedezte fel [3]. A Faraday-effektus a Zeeman-effektus következménye. H. Becquerel a klasszikus elektrodinamika módszereivel a normális Zeeman-effektus tekintetbevételével vezette le először [10]. a = (2) 2 m c

2 dl A (2) formula alapján a Verdet-féle állandó a monochromatikus fény hullámhosszától függ, és független a hőmérséklettől, de a tapasztalat azt csak a diamágneses anyagoknál igazolja. Ladenburg hívta fel a figyelmet arra, hogy a (2) formulát paramágneses anyagoknál ki kell egészíteni egy taggal, amely az abszolút hőmérséklettel fordítva arányos. A hőmérséklettől való függés jelentőségét bizonyítja az is, hogy különböző hőmérsékleteken történő mérések útján megkülönböztethető az effektus diamágneses és paramágneses része [9]. A pontos elméletet R. De L. Kronig a kvantummechanika alapján adta meg. Az a elfordulási szög előjelét a — és az elektron töltési előjeleinek d l szorzata határozza meg. Ha a lineárisan poláris fény elfordulási szögének iránya megegyezik az elektromágnes tekercsében folyó áram irányával, akkor az elfordulási szög pozitív. Pozitív elfordulást mutat a kén, foszfor, levegő, hidrogén és nagyon vékony fémfóliák. Negatív elfordulást adnak a vasklorid oldatok és a paramágneses sók. Megjegyezzük továbbá, hogy vas esetén az előfordulás vörös fénynél erősebb, mint kék fénynél, tehát egy anomális forgásdiszperzió lép fel [12]. Különböző fázisú anyagok Verdet-féle állandójának meghatározásai igen eltérő kísérleti és elméleti fogásokat igényel. Az oldatok Verdet-féle állandóját V = S V

m ^ (3) m O összefüggéssel határozhatjuk meg, ahol V

m a Verdet-féle állandókat, a q

m — a térfogattartamokat g/cm

—

3-ben, a o

m — az oldatban tartalmazott egyes anyagok sűrűségét jelenti. A (3) egyenlet kevés kivétellel akkor elégül ki, ha a E— =1 egyenlet elégségesen beigazolódik. Tehát, ha az m Qm oldószer adatai (Vi, q\, .oj) ismertek, az oldat V Verdet-féle állandója mérhető, és ha csak egy anyag (V

2, q-2, Q<i) van feloldva, akkor az ismeretlen V

2-t a (4) egyenlet szerint számoljuk ki: V^.ÍV-V,.^) (4) ?2 V Q

1) 92-