Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

csak egy bizonyos Franki Bélát ismert, akitől utoljára Habarovszkból kapott levelet, s minthogy a posta ezután végleg elmaradt, Regina arra gondolt, hogy szerelme a harcokban elesett. Hogy az ő „egri kiskatonája" és a legendás hírű Zalka Máté egyazon személy, csak most tudta meg. ** A Rella-szerelemből nem született házasság. És mégsem volt jelentőség nélküli. A katona- és fogolyélet sivárságában Zalka a régi képhez, Rella emlékéhez menekült: Mikor még kezdtük a táncot, Mulatva megszűnt a nyár Hosszú nagy fájdalmas idők Suhantak tova már. Szívünket halk álmaiból Felrázták vad tüzek, De szerelmünkből más érzés A vágyak tüzénél nem lett. Ha a személyes feljegyzésekből Regina neve, alakja, emléke később el is tűnik, de maga a kedves nő újra meg újra megjelenik prózai írásainak egy-egy nőalakjában (Elsősorban a Doberdó hősnőjében.) De Regina jelentősége ennél is több. Regina volt Zalka Máté számára az emlék, a szándékosan szított érzés, amely számára a hazát jelentette. Ennek a szerelemnek mérlegén mérte le a katona- és fogolyélet minden eseményét, és ennek a szerelemnek tüzénél tisztázódott benne a hazának és nemzetköziség eszményének viszonya is. így olvadt bele mint kedves örökség egy egri kislány szerelme egy nem mindennapi ember hatalmas életművébe. IRODALOM [1] Györkéi Jenő: Zalka Máté vallomása önmagáról (Hadtörténeti Közi. Bp. 1967. 2. sz.) [2] Zalka M.: Jegyzetek katonaéletemből (Versesfüzet I—II. 1915—17.) [3] Zalka M.: Tervek a csendben (Napló, I—II. 1916—17—18.) [4] Garamvölgyi József: Zalka Máté (Arcképek, 1967.) [5] Radó György: Hazatért dokumentumok (Jelenkor, 1965.) [6] Földes Péter: Zalka Máté [7] Illés Béla: Zalka Máté (Bp. Officina, 1954.) Életrajzi bevezető Zalka Máté: Vállogatott elbeszéléseihez. 491