Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

És lehet, hogy én megyek elől — De rám int az élet Eger felől" [12]. * A háíború elhúzódása nem egyszer cinikus filozofálást vált ki belőle, s így önti ki panaszát: „Kedves Rellám! A háború hetedik esztendejében magát is besorozzák, kiképzik s elhozzák a harctérre ... a háború szakadatlan fog folyni, és ennek természetes következménye, hogy finom, parfőmös női testeket dobnak a hazák oltáraira .. . Ne vádoljon engem cinizmussal. Nem vagyok nyers, csak szomorú .. ." [13]. Hazamenni! Még mindig ez az erősebfo érzés. Ugyanakkor azonban közbeszól az önvád is: „Megyek és elvem zsenge testére lépek az önzés szöges bakancsával" [14]. Eszme- és emberszeretete azt mondja: maradj! Itt kell kiállnod egy új világ megteremtéséért, de Zalka még mindig szerelmes szívéhez fellebbez : Mert nem engednek vissza tehozzád, Kétségek azért kínoznak rútúl, De a csend ölében álmodó lelkem Zöld ágairól remény világ virul. Holnap ... meglásd, ott leszek holnap, Ott megint álmodhatom terólad . .. Az elvek és a szerelem közt dúló harcban egyelőre az elvek maradnak alul: Nekem csatám volt az elveimmel, És te voltál az én fegyverem, Nem volt az harc, csak néma tusa, Hatalmas, síró gyötrelem. Az elvek sírva zokogtak fel bennem, A tragédiák mint ólmos ostorok Verték bennem az igazságot sírva Hisz itt az óra, miért gondolkodok! És azt mondtam te vagy — és: holnap — ígértem, Én érted a mától vakon kitértem [15], Ám az elvek is csak azért maradtak akkor alul, hogy aztán 1918. május 31-én annál bűnbánóbban jegyezze be Naplójába: „én lassan megint felétek fordulok, rongyos sorstársaim" [16]. Innen kezdve már a történelem diktálja lépéseit. Franki Béla Krasznojarszkban lesz véglegesen Zalka Máté, a Vörös Hadsereg katonája, s pályája 1918-i „véres augusztus" elseje óta már egyenesen ível felfelé. Már nem vívódik magával. Megérti, hogy a reá váró nagyobb feladatok érdekében a hazatérésről hosszú időre, talán örökre le kell mondania. 489