Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

a tanár nélkül, hanem a tanárral, a tradicionális iskolai munkával szervesen összekapcsolódva ér el tartós pedagógiai eredményeket. A televíziós oktatás tehát nem azt jelenti, hogy nélkülözni, illetve mellőzni lehet a tanárt! A tanárnak nincs szüksége arra, hogy konkurráljon az új pedagógiai eszközökkel. Meg kell azt ismernie, hogy segítségével még eredményesebbé tegye oktató-nevelő munkáját. Hogyha metodikailag jól használja fel a tanár az iskolatelevíziót, akkor az általa kitűzött didaktikai és nevelési célok szolgájává válik az. Tehát „többet kell lennünk, minthogy csak megtanuljunk élni a technikával, meg kell tanulnunk, hogy a gépeket a tanár szolgáivá tegyük. Nem a tanárt a gépek szolgájává" [26]. A magyar iskolatelevízióról Igen fontos határkövet jelent a magyar televízió életében az 1964-es esztendő. Alapos előmunkálatok után ugyanis hasznosítva a külföldi iskolatelevíziós tapasztalatokat és az 1963-as szénszünet tapasztalatait, a televíziós szakemberek és a pedagógusok szorgalmas, együttes tevékenysége eredményeképpen megszületett az iskolatelevízió, megelőzve ezzel számos gazdaságilag és technikailag előnyösebb helyzetben levő országot is. Ahogy a film megszületése után néhány évvel a magyar pedagógusok az elsők között használták fel azt az oktató-nevelő munka segítésére, nasonlóképpen élen járnak a televízió iskolai felhasználása területén is. Érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy 1911. december 16-án a zilahi Wesselényi kollégiumban már iskolai filmvetítést tartottak, melyről Nagy Sándor, a „fizikai szertár őre" a következőkben számol be. „Kollégiumunk ebben az iskolaévben ismét jelentős új lépést tett a modern fejlődés útján. Az első iskolai lövészcsapat szervezése és az első iskolai fürdő felállítása után most a kinematográfot vezette be elsőnek, s tette a szemléltető oktatás eszközévé is hazánkban, tudtunkkal először rendezett igazi iskolai mozgókép előadásokat" [27]. S tegyük hozzá, nemcsak először ismerte fel a film és az iskola kapcsolatának szükségességét a zilahi kollégium, de elsőként is propagálta a film pedagógiai felhasználásának jelentőségét. A következő évben (1912) az Országos Református Tanár Egyesület közgyűlésén „ismeretterjesztő mozgóképekkel" illusztrált előadást tartottak arról a kérdésről, hogy hogyan lehet a tanításba beilleszteni a filmet. S 1964. február 5-én megjelent a képernyőn az iskolatelevízió emblémája. Az a stilizált szem, mely azt szimbolizálja, hogy a valóság, az élet bekerül a televízió segítségével az iskola falai közé. Ekkor hangzott el először az a szignál is, melynek felszólítására ma már elhelyezkednek a gyerekek a készülék előtt otthonukban is, mert tudják, hogy nekik szóló, iskolai munkájukat segítő műsor következik. — Ismeretes, hogy a képeket kísérő vagy bevezető zenének igen nagy szerepe van a televízió és a gyermeknézők kapcsolatában. Az iskolatelevízió szignálja, kedvező asszociációs lehetőséget kelt a tanulókban. Ez a szignál épp úgy 43-