Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)
meneti jellegű Dél-dunántúli Flóravidék (Praeillyricum) keretében. Az idevagy odasorolás egyébként nem lényeges kérdés, hiszen mindkét koncepció magában foglalja az átmeneti jelleget, csupán arról van szo, hogy a határt hol vonjuk meg. A Dél-Dunántúl (Praeillyricum) legnyugatibb flórajárása, a zalai flórajárás (Saladiense) esik területünkre. Az északkeleti irányba területünkön jóval túlnyúló Bakonyalját (Széki erdőig) és a Tapolcai medencét is ideszámítjuk — tárgyalásukkal e munka nem foglalkozik. Jellegzetes eleme a Göcsejbe és Vendvidékre is átterjedő zalai bükköny (Vicia oroboides, térkép I. Károlyi — Pócs 964: 47.). Területünkre két flóratája esik: a) Észak-Zala viszonylag kontinentális klímájú területe DélnyugatDunántúlon leggazdagabb mészkedvelő, xerotherm elemekben. Ezek részben a már említett reliktum 'erdeifenyves szigetek, részben a meszes löszterületek és az azokon létesült szántóföldek növényei, területünkön máshol nem élnek. Ilyenek az Allium rotundum, Alyssum campestre, Anemone silvestris, Atriplex rosea, Bifora radians, Bupleurum rotundifolium, Bupleurum tenuissimum, Carex michelii, Carlina vulgaris ssp. intermedia, Caucalis muricata, Centaurea spinulosa, Cirsium eriophorum, Consolida orientális, Dianthus giganteiformis, Echinops sphaerocephalus, Fumaria parviflora, Gentiana cruciata, Heliotropium europaeum, Hieracium tauschii, Hieracium bijidum, Kickxia spuria, Knautia dumetorum, Linum hirsutum, Medicago prostrata, Odontites lutea, Ornithogalum pyramidale, Orobanche picridis, Prunella grandiflora, Pulsatilla grandis, Rosa elliptica, Senecio integrifolius, Taraxacum serotinum, Trigonella monspeliaca, Veratrum nigrum. Lomberdeiben még őshonos az erdeifenyő, ami a dél-zalainál szintén kontinentálisabb éghajlatra utal. Ugyanakkor Dél-Zalával közös illyr elemei a Vicia oroboides (1. 15. ábra. Előfordul szórványosan Vendvidéken is); Buphthalmum salicijolium, Senecio ovirensis, Tamus communis, a két terület határán él a Göcsejjel közös Aremonia agrimonioides. b) Dél-Zala, Az erdővegetációból teljesen eltűnnek a xerotherm elemek —- már csak a homokpuszta-foltokon élnek. Ilyen a Festuca vaginata, Stipa pennata, Fumana procumbens, Allium carinatum, Echinops ruthenicus, Erophila spathulata, Erysimum odoratum, Gypsophila paniculata, Hieracium echioides, Kochia laniflora, Koeleria glauca, Koeleria eristata var. Károlyii, Peucedanum arenarium, Polycnemum verrucosum, Polygonum arenarium, Scorzonera purpurea, Sedum hillebrandii, Sűene parviflora, Silene conica, Stipa capillata, Stipa pennata, Tragus racemosus, Trifolium striatum, Valerianella carinaia. Ezek a fajok osak a Kilimántól Örtilosig húzódó homokterületen fordulnak elő Délnyugat-Dunántúlon. Sokkal elterjedtebbek a dél-zalai bükkösök- és gyertyános-tölgyesek jellegzetes illyr, alpin-balkáni, atlanti-mediterrán és szubmediterrán elemei. A már említetteken kívül, melyek továbbterjednek észak és nyugat felé, nem hagyják el Dél-Zalát a Verbascum pidverulentum, Lonicera caprifolium, Ruscus hypoglossum, Sagina subulata, Bromus rigidus, Lathyrus venetus, Carpesium wuljenianum. A Zákány-örtilos alatt húzódó dombsor a Dráva bal partján, mint említettük, már valóban mindenképpen a nyugatbalkáni ílóraíartomány (Illyricum) területünkre benyúló, elszigetelt darabjaként fogható fel. Ezt 343-