Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

11. ábra A zalamernyei kanonokok fája. Egyetlen óriástörzs tuskójából sarjadzott. 11 törzsű, alul összefüggő, matuzsálem-korú szelídgesztenye (Castanea sativa) példány (phot. Károlyi Á.). egykori cseres tölgyesre csak hagyásfák és az aljnövényzet maradványai (pí. Potentilla alba) utalnak. A szelídgesztenye természetes elegyfaként, csakúgy, mint a tölgyelegyes bükkösben, itt is előfordul. Ha valahol hazánkban, akkor Zalában minden a Castanea sativa őshonossága mellett szól, annyira gyakori elegyfa lomberdőkben. Hagyásfaként sok helyen megmarad és matuzsálem-korú példányai is ismeretesek, mint pl. Zalamerenye „Gesztenyés hegy"-én, ahol az 5 méter átmérőjű korhadt tuskón 11 sarjtörzs fejlődött, mindegyik maga is komoly fapéldány. Korát erdész szakemberek legalább 1000 évre becsülik. Tófejen is 2 méter mellmagassági átmérőjű példányok ismeretesek! Dél-Zalában, dombtetők déli expozíciójú részein érdekes, cönológiailag még nem kellően kikutatott mészkedvelő tölgyesek vannak. Koronaszintjükben a Quercus petraea mellett tömeges a Fraxinus omus, gyepszintjükben Ophris, a 3 m magasra is megnövő Angelica verticillaris (Peucedanum verticillare), Senecio ovirensis élnek. A Principális csatorna völgyében Kilimántól Homokkomáromon és a Nagykanizsa melletti Sormáson át Őrtilosig húzódó homokterület váitoza338-