Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Délnyugat-Dunántúl növénytakarójának vázlatos képe A terület zonális növénytársulásaival P ó c s foglalkozott behatóan (1960, 1966). Munkáiban három fő vegetációzónát különböztet meg. Első az Őrség, Vendvidék és a Göcsej területének egy részét magába foglaló tűlevelű elegyeserdő öv. A lapois dombhátakat itt erdeifenyvesek tiszta vagy elegyes állományai borítják (Genisto ovatae — Pinetum). Aljnövényzetükben jellemzőek a körtikefélék (Chimaphila umbellata, Pyrola chloraniha, Moneses uniflora), harasztok (Blechnum spicant, Lycopodium clavatum, Diphasium complanatum), tömeges lehet a csarab (Calluna vulgaris) és egy máshol igen ritka pázsitfűféle (Festuca tenuifolia). Extrazonálisan a Vendvidék északi völgyzugaiban természetes lúcf enyvesek is élnek, a jellegzetes fecske tárniccsal (Gentiana asclepiadea). A lomberdők ebben a zónában a völgylejtőkre szorulnak. Jellegzetesek a hazánkban itt legelterjedtebb tőzegmohás átmeneti lápok, harmatfűvel (

Drosera rotundifolia), tőzegeperrel (Comarum palustre). Legszebb a Fekete-tó, legnagyobb kiter jedésűek a Szakonyfalu melletti, Szőce melletti és veleméri tőzegmohás lápok. Kiterjedt edafikus erdőtársulások a mészkerülő bükkösök és tölgyesek, a Hegyhát fennsíkján nagy kitér jedésűek az égerlápok. A Rábavölgy ligeterdeiben a dealpin Peltaria perennis él, ugyanott és a Göcsejben, Lentiszombathely környékén a ligeterdőkben tömeges a Fritillaria meleagris és a Leucojum vernum. Második vegetációzóna a Göcsej déli részét és a Zalai-dombvidék északi és középső felét magába foglaló bükköv. A bükkösök Zalában alacsonyan, már 150 m magasságban is megtalálhatók, nagy kitérjedésűek és igen jó növekedésűek. Koronaszintjükbe gyakran töigyfajok és szelídgesztenye (Castanea sativa), valamint erdeifenyő elegyedik. Gyepszintjükben gyakoriak egyes alpin-balkáni és illyr fajok, mint a Vicia oroboides, Lathyrus venetus, a fáciesképző Oxalis acetosella, Carex pilosa és Vinca minor mellett tömegesek a Primula vulgaris, Anemone nemorosa, Cyclamen purpurascens. Faji összetételükben közel állnak Horvátország alacsony hegyvidékének bükköseihez, melyekkel együtt a Vicio oroboidi-Fagetum asszociációba soroljuk. Ilyen bükkösök élnek a Göcsej völgyeiben is, ahol a tetőkön már gyakoriak az erdeifenyvesek. A Zala-könyök homokkőkibúvásain és annak málladékán, erősen meszes talajon igen érdekes reliktum erdeifenyves-állomány ok díszlenek. Cserjeszintjükben a Prunus fruticosa tömeges, aljnövényzetükben jellegzetes a Linum flavum és Buphthalmum salicifolium tömege. Számos más mészkedvelő növény egyedüli termőhelyei területünkön szintén e társulás állományai, Alibánfa, Petőhenye, Csáford környékén. Nevezetesek a Zala völgyének láprétjei, különösen pedig Zalaszentmihály síklápja, a Cladium mariscus kilométernyi állományaival és Pinguicula vulgárissal. Az északzalai síklápok növénye az Equisetum variegatum és Nasturtium officinale is. Míg a gyertyános-tölgyesek a terület középső részén alárendeltebb szerepet játszanak és inkább csak talajvíztől befolyásolt, fagyzugos völgyaljakban élnek, addig a terület legdélibb részén ez a zonális erdőtársulás. Itt, a gyertyános-tölgyes zónában —- pl. Nagykanizsa környékén — felhúzódnak a dombhátakra és nagy területet foglalnak el. Aljnövényzetükben 335-