Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

A második nemzedék a gépet — oktatási szempontból — arra használta fel, hogy Gutemberg találmánya segítségével sokszorosította a kéziratokat, rajzokat (tankönyvek, olvasókönyvek, nyomtatott tesztek). A harmadik nemzedék a XIX—XX. század tudományos és technikai eredményeit használja fel az iskolai oktatás céljaira, illetve az emberi látás és hallás távlatainak kiterjesztésére (fényképek, diapozitívek, diafilmek, némafilmek, hangfelvételek, rádió, hangosfilmek és televízió). A negyedik nemzedékbe tartozó oktatási eszközöknél a közlés az ember és a gép közötti érintkezés alapján történik. (A programozott egyéni tanulás erősen átalakítja a hagyományos oktatási folyamatot, a nyelvi laboratóriumok lehetővé teszik, hogy a tanulók úgy gyakorolják a nyelvet, hogy hallják a saját hangjukat is és összehasonlíthassák a nyelvtanáréval.) Schramm szerint erre a „generációra" az jellemző, hogy a tanuló nem a pedagógussal, hanem egy géppel van közvetlen kapcsolatban, de a „távpedagógia" ebben a formájában is a pedagógus játssza a vezető szerepet, aki beprogramozza a gépet. A harmadik nemzedékhez tartozó hangosfilmet és televíziót különösen jelentősnek tartja Schramm az iskolai munka szempontjából. Ügy véli, hogy ezek az eszközök kevésbé elvontak, mint a könyv és a tanulók számára könnyebbé teszik a közvetlen tapasztalás és tanulmány tárgya közti kapcsolatteremtést. A közvetlen tapasztaláshoz való közelség, a nagy megjelenítő erő a magyarázata a tanulókban felkeltett eleven érdeklődésnek. Az új iskolának célkitűzései között ott szerepel az is, hogy a tanuló a gondolkodást összekapcsolja az aktív kutató-, megismerő munkával, a megfigyeléseket pedig manipuláló tevékenységgel. A szemléltető oktatás a valóság meg jobb megismerését valósítja meg, melynek kiváló eszköze a film és a televízió. A film didaktikai jelentőségét leginkább technikai lehetőségeiben látjuk. A film képes pl. bevinni az iskolába azoknak a tárgyaknak, jelenségeknek eleven dinamikus képeit, melyekhez nem férhetnének hozzá a tanulók. Az így szerzett élmények, ismeretek is gazdagítják a tanuló érzelemvilágát, látókörét. A televízió a filmnél is többre képes. Valamennyi univerzális, audiovizuális eszközt magába egyesíti. Alkalmaz filmet, diát, fényképet, rajzot, térképet, makettet, zenét, zajt, zörejt, monológot, dialógot. . . Ezért vélekednek egyre többen úgy, hogy a televízió jelenti a könyvnyomtatás óta a legnagyobb segítséget az oktatás, az iskola fejlődésében. Szükséges azonban ilyen összefüggésben is, hogy rámutassunk arra a tényre, hogy bár rendkívül hasznosnak tartjuk a televíziót az oktatásban és nevelésben, nem túlozhatjuk el annak jelentőségét. A kül- és belföldi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy nem pótolhatja egyetlen technikai eszköz sem a pedagógus egyéniségének a gyermekre való hatását. Egy-egy osztályban tanuló különböző felkészültségű, neveltségű, érdeklődésű, szorgalmú, vérmérsékletű stb. tanulóhoz alkalmazkodó nevelőt nem képes soha, semmilyen eszköz eredményesen pótolni. Azon a nézeten vannak az iskolák tanárai is, hogy „a televízió nem helyettesíthet egy jó osztálytanárt, a tv csak a közvetlen oktatás tökéletesítésének 32