Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Winterl mellett részt vett annak különleges kísérleteiben, 1804-ben és 1807-ben két könyvet is megjelentetett Németországban, amelyekben a Winterl-féle dualisztikus kémiát ismertette német nyelven. A kolozsvári tanszékre beadott pályázatában elmondta, hogy különösen a kémiai és botanikai terminológia érdekli, Nyulas Ferenc és Kováts Mihály magyar kémiai nevezéktanát is tanulmányozta [92]. Ebből a próbálkozásból fejlődött ki 1829-re a kémiai „műnyelv", amely Schuster János dicsőségét hirdette 50 évig, de amelynek bukása az alkotó emlékét is megtépázta. Semmiképpen sem csodálható azonban, hogy akkor a Gubernium a pályázók közül őt tartotta leginkább érdemesnek, második helyen Haliért, harmadik helyen Bergait jelölték [93]. Schuster Jánost kinevezése előtt megkérdezték, vállalja-e a 300 forintos pótlékért a technológia és a természetrajz oktatását, s minekutána vállalta, történt meg a kinevezés [94]. Schuster János személye a kémia történetében nem ismeretlen, azonban néhány életrajzi adat, különösen pedig a kolozsvári működésére vonatkozó megállapítások sokban kiegészítendők, helyesbítendők a levéltári adatok alapján. A Természettudományi Társulat 1941-i Évkönyvében és ezt követően a Römpp-féle Vegyészeti Lexikon magyar kiadásában [95] az szerepel, hogy Schuster 1806-ban lett a kolozsvári lyoeum ásványtan és kémia tanára, 1810-ben a pesti egyetem kémia és botanikatanára lett. A valóságban azonban, mint láttuk, 1808-ban nevezték ki Schustert kolozsvári professzornak, de igaziból nem is működött Kolozsvárt. Erre utal legalábbis az az adat, hogy a Gubernium 1809 legelején az udvarhoz fordult, hogy megkérdezze, miért nem foglalta el az új professzor állását a Lyceumban. A meglepő válasz az volt, hogy nevezettet 1808. novemberben a pesti egyetem természetrajzi tanszékére 1200 forintos fizetéssel kinevezték [96], s azt foglalta el. Talán nem is volt Kolozsváron, lemondását közlő levelében arról ír, hogy még csak az utazás előkészületeinél tartott, amikor új kinevezése megérkezett [96. a.]. Bergai József professzorsága (1809-től) A Schuster visszalépésével újra megüresedett tanszékre a Gubernium nem írt ki új pályázatot, nem is lett volna ennek sok értelme, hanem az előző pályázat alapján javasolta, hogy Haller vagy Bergai kapjon kinevezést [96], Haller meg is kapta a kinevezést, de ez a kinevezés lényegébei?, tévedés volt, miután időközben kérvényét visszavonta, „bizonyossá lévén arról, hogy sem nékem, sem feleségemmel systhémisált pensióhoz semmi reménységünk azon státióban nem lehetne" [96. b.]. Azért nem fogadta el a kinevezést, mert szemei „szüntelen való Ingenieuri munkában" elgyengültek, „s tudván előre az ezzel — ti. a kémiai kísérletezéssel — öszsze kötve lévő sok tűznek gyenge szemeimre nézve hathatós és hirtelen ártalmát" [96. c.]. Haller lemondása, s Bergai ismételt kérése alapján („ezen öregebb két vetélkedő társak kimaradván") végül Bergait nevezték ki a tanszékre, 700 forintos fizetéssel [97]. 318-