Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Az orvosi kémiai tanszék terve (1775—1777). A jezsuita rendnek 1773-ban történt feloszlatása után egy ideig állami igazgatás alatt állott a nagy múltú kolozsvári főiskola. Erre az időre esett az orvos-sebészi intézet létesítése az akadémián belül, amely azután később, akkor is, amikor a piaristák léptek a jezsuiták örökébe, megőrizte viszonylagos önálló, határozottan világi jellegét. Először úgy volt, hogy két professzorral indul az intézet, de 1775 januárban csak egyet, Laffer Józsefet nevezték ki, megbízva őt a sebészet, anatómia és szülészet előadásával. Egy későbbi rendelet (1776. nov. 7.) közölte azt a tervet, hogy az. 1777/78-as tanévben az orvoskarokon szokás szerint összekapcsolt kémiai-botanikai és a sebészetitől különválasztandó anatómiai tanszék került volna felállításra, a következő tanévben az élettani, majd újabb egy évvel később a kórtani tanszékre is neveztek volna ki tanárt, nyilvános pályázat alapján és „tekintet nélkül felekezetre és arra, hogy mely egyetemen szerezte tudományos fokozatát" [13]. Az első két tanszékre pályázóknak 1777 májusában kellett volna versenyvizsgára Bécsben megjelenníök, „ott az általuk előadandó kollégiumok anyagából ad majd fel röpkérdéseket az ottani orvosi egyetem, s e kérdések megválaszolásában való készségüket kell igazolniok". A felszólítást meg is ismételték [14], a Gubernium fel is terjesztette a pályázók nevét [15]. A kémiai tanszékre egyetlen pályázó volt Pataki Sámuel, a híres erdélyi orvoscsalád középső tagja. Sem addig, sem később nem volt ő a kémia aktív munkása, mint jól képzett orvos azonban érezhetett erőt magában, hogy az orvostudomány részeként szereplő kémiát és botanikát főiskolai szinten oktathassa. Bisztray Gyula szerint Benkő József lett volna a Gubernium jelöltje, aki az erdélyi botanika és történelem előharcosaként vívott ki megbecsült nevet magának [16], Végül azonban senkit sem neveztek ki, mert az intézkedéseket „egyelőre függőben hagyatni" rendelték el. így újra meghiúsult az erdélyi felsőfokú kémiaoktatás megszervezése. Ezután még hosszabb ideig kellett érnie a helyzetnek, míg a kérdést ismét fel lehetett vetni. A kémiai metallurgiai iskola újabb tervei (1792—1793). A század utolsó évtizedében végre eljött a megvalósulás ideje. A jozefinizmus bukása után a nemzeti mozgalom Erdélyben az ipar fejlődését is követelte. A Gubernium is felkarolta ezeket a kezdeményezéseket, különösen azokat, amelyek a bányászatra vonatkoztak, annak fejlődésében ugyanis helyi nemesek és kereskedők is, mint bányatulajdonosok vagy bérlők, érdekeltek voltak. A bécsi udvartól is több megértést várhattak, hiszen 1790-ben II. Lipót, a természettudományok, különösen pedig a kémia nagy pártfogója került a trónra. Mint azt már K. Karlovszky Endre kutatásaiból is ismerjük [18], amikor Lipót királynak koronázási ajándékul az erdélyi rendek által felajánlott 10 000 darab aranyat a király a török háborúban kárt szenvedettek kárpótlására akarta volna fordítani, a Gubernium azt javasolta, hogy inkább valamely, az egész tartomány hasznát szol299-