Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

áradás, más rézseit a szik tette többé-kevésbé használhatatlanná. De a Tisza áradásai a falu belsőségének biztonságát is veszélyeztették. Ezért a földesúr a XVIII. század elején az akkor még csekély számú lakosságot áttelepítette a Tiszától távolabb, védettebb helyen fekvő Alpoklos nevű pusztára, mely ettől kezdve előbb Alpoklos-Tiszanána, később csak Tiszanána nevet viselt, míg a régi faluhely Pusztanána, másként Ónána néven volt ismeretes. Az új telephely lakói továbbra is megkapták a középkor óta használt Lovásztelek, Olfa, Pók, Ménesitó, Ónána és az akkor még néptelen Kömlő puszták határának használatához való jogot. 1770—1776 között a földesúr benépesítette Kömlő pusztát, így a tiszanánaiak Kömlő határát többé nem használhatták. A föld nélkül maradt 102 családfő elköltözött Tetétlenre és azt benépesítette, egy részük a Békés megyei Bucsa pusztára költözött. Az elköltözők tiszanánai házukat lebontották, azok faalkatrészeit magukkal vitték. Ulrich János püspöki jószágkormányzó is leromboltatott további 100 düledező házat s végrehajtotta Tiszanána község belterületének átrendezését. 1775. május 5-én rendezett, új utcasorokat jelölt ki s ezekre kimérte az utcánként azonos kiterjedésű belső telkeket, szám szerint 259-et. Elrendelte, hogy minden jobbágy, még a negyedtelkes is, nyers vagy égetett téglából két kényelmes szobát építsen s akik erre nem voltak képesék, azokat leszorított? nyolcadtelkesekké. A falu belsősége ezzel szabályosabb alakot nyert. Az 1859. évi úrbéri elkülönzés során 4670 hold maradványföld további sorsa felől a szatmári püspökség és tiszanánai volt úrbéresek között létrejött barátságos egyezség úgy rendelkezett, hogy a maradványföldeknek akkor már ármentesített nagyobb részét, 2592 holdat a jobbágyság 21 000 Ft váltságdíj ellenében magának megtart, míg az áradástól még mindig veszélyeztetett kisebbik részét, 2078 holdat visszaboesátja a földesúrnak. A budai főtörvényszék kifogásolta, hogy itt a jobbágyok kétféle címen is fizetnek a maradványföldekért, hatalmas pénzösszeggel is, meg nagy területek visszabocsátásával is. Az egri úrbéri törvényszék válasza — szó szerint — a következő volt: ,,A Szabó szállása, Belső rétek, Berei rétek nevű, többezer holdnyi határrészeket a munkálkodó mérnök a telekkönyvbe jobbágyi birtokként jegyezte be, miután azokat a jobbágyok minden évben váltakozó felosztással bírták. Azok maradványföld-jellegét per útján még nem állapítottak meg. A község határában a Tisza-szabályozási munkálatok ottani befejezése előtt a réteknek használt lapályosabb földterületek minden évben a Tisza árjaitól elboríttattak annyira, hogy azok használata mindenkor csak feltételes volt s az egyes volt jobbágyoknál állandó birtokot sohasem képeztek, hanem az elöljáróság által nyilazás folytán a lakosok között kaszálókként kiosztattak, mely eljárást 1848 előtt az uradalom sem ellenzett, mivel az úrbéri szolgálatokat és tartozásokat teljesítő volt jobbágyságnak a Mária Terézia-féle úrbér szerint járó 12 kaszás rétet a Tisza árjának akkori szabályozatlan helyzete miatt ármentesített, biztos helyen nem tudta kijelölni, hanem meg kellett engedni, hogy a volt jobbágyság az úrbér által biztosított rétbeli haszonvételt a minden évben bekövetkező tiszai kiöntések miatt az akkori körülmények között lehetséges nagyobb területen élvezhesse. A Tisza folyamnak azidőóta történt szabályozása által 267-