Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

ez volt: a hegyes-völgyes határon sokat „javítottak" a jobbágyok. Az erdőhatárban úrbéri szántóföldjeik között levő és nekik jutott bokros, ingoványos helyeket kiirtották, kiszárították, így tették művelhetővé azon parcellákat, melyekből a remanenciák keletkeztek. Ezekből most új telkeket szeretnének alakítani, mert van a faluban sok olyan zsellér, aki szívesen vállalna telket. A földesúr továbbra is bizonygatta a maradványföldek majorsági eredetét, mondván: az 1772. évi arányosítás és reguláció alkalmával az úrbéri földek az illető földesurak majorsági tábláinak végében adattak ki, utóbbiaktól csupán 1—2 öl szélességű dűlőút választotta el. A dűlőutat a jobbágyok lassanként elszántották, a határvonal eltűnése után pedig a majorságföldekből is elcsipegettek. Ezért e maradványföldek nem tekinthetők indusztriális földeknek, hanem majorsági eredetű foglalásföldeknek. Az úriszék természetesen a földesúr álláspontját tette magáévá, megállapította, hogy mind a 452 hold maradványföldet majorságiakból foglalták el a jobbágyok, ezért e földek az 1836: X. t. c. 7. §-a értelmében a majorsághoz visszacsatolandók. Ezt az ítéletet a megyei törvényszék is helyben hagyta. A helytartótanács azonban nem látta bizonyítottnak a maradványföldek majorsági eredetét, ezért 1846-ban az úriszéket újabb vizsgálat tartására utasította. Az itt beszerzett bővebb bizonyító anyag alapján a megyei törvényszék most már nem majorságból, hanem közlegelőből foglaltaknak minősítette a maradványföldeket s úgy rendelkezett, hogy azok megmaradnak a jobbágyok birtokában, de nem a jelenlegi birtokosaiknál, hanem 9 egész, 5/8 telket kell belőlük alakítani. Az ítélet végrehajtása a 48-as forradalomig nem történt meg. 1848. május 25-én az ecsédi közbirtokosok tanácskozásán már vita tárgyává tették, vajon az úrbéri viszonyok megszűnése ellenére is fel kell-e osztani a maradványföldeket a telkek között. Végre 1851-ben megtörtént az elkülönzés és tagosítás, ekkor a maradványföldeket úrbéri osztályzat szerint sorshúzással osztották ki a volt jobbágyok között. Egerszalók Az egri káptalan birtokán az 1856. évi elkülönzési per során kimutatott 153 hold maradványföldet az úrbéresek kezén hagyva, „birtokaránylag" hasították ki egy külön dűlőben. Fedémesen Az egri érsekség falujában az 1853. évi mérnöki felmérés 157 hold maradványföldet mutatott ki. Bár maguk a jobbágyok is beismerték, hogy ez a többlet irtásokból, foglalásokból keletkezett, mégis a földesúr váltság nélkül átengedte azokat akkori használóiknak s ezzel az egész telek szántóilletősége az előírásos 30 hold helyett 34 hold lett. A földesúr korábban sem folytatott ebben a többi birtokaitól távol eső kis határban szántógazdálkodást, a majorsági földeknek majorsági kezelésbe vétele nem lett volna számára kifizető. 260-